Négy testvér együtt alszik, miután elvesztették anyjukat, egy olyan nőt, aki szeretetet lehelt minden emberbe, akivel találkozott. A megtört szívű férj és apa egy nagyon érzelmes levelet írt a születésnapja alkalmából, 75 nappal a halála után.
Mikor Brandon Janous néhány évvel ezelőtt egy betegségben elvesztette feleségét, Rachelt, majdnem összeomlott a világa. Szerette őt, ahogyan három gyermeküket is, akiket különleges kötelék fűzött össze.
A nő halála az egyedülálló apaság ingoványos vizére taszította, és bár a dolgok egyre nagyobb kihívást jelentettek számára, Brandon nem volt hajlandó cserbenhagyni a feleségét.
Együtt alszanak
Vállalta a felelősséget, hogy segítse gyerekeit, rávéve őket, hogy minél többet beszéljenek az édesanyjukról.
Valójában Brandon csak a halála után kezdte el igazán értékelni azokat a látszólag hétköznapi és apró dolgokat, amelyeket felesége tett, különösen a gyerekeikkel.
Egy levélben, amelyet a születésnapja alkalmából írt neki, 75 nappal azután, hogy elhunyt; Brandon elárulta, mennyi mindenen kellett változtatnia, hogy alkalmazkodni tudjon a gyerekeihez és a kialakult helyzethez.
A februárban megosztott Facebook-bejegyzésében az odaadó apa elárulta, hogy a gyerekei még mindig a szobájában alszanak a földön, pedig már két éve, hogy felesége elhunyt.
A felesége elhunyt
Brandon azt állította, hogy ez minden nap és minden éjszaka megtörténik, annak ellenére, hogy egy négy hálószobás lakásban élnek.
Eleinte megpróbálta rávenni őket, hogy a saját szobájukban aludjanak, mondván, hogy az ágyuk kényelmet nyújtana. De mikor nem voltak hajlandóak elmenni, elfogadta, még ha nem is értette teljesen.
Brandon elárulta, hogy végre rájött, miért nem mennek el mellőle a gyerekei, függetlenül attól, hogy hányszor emlékeztette őket a meleg ágyukra.
Ennek köze volt ahhoz, mikor a felesége beteg volt; napokat töltött mellette, éjszaka pedig a földön aludt az ágya mellett. Az emberek akkoriban megpróbálták rávenni, hogy menjen haza, de Brandon visszautasította, eltökélte, hogy bármi történjék is, a felesége mellett marad. Azt írta:
„Majdnem két évbe telt, de most már értem. Senki sem tudott meggyőzni arról, hogy hagyjam el őt, bárki bármit mondott, mellette voltam, ott voltam, ahol voltam.”
Brandon a posztjában bevallotta, hogy már nem próbálja rávenni a gyerekeket, hogy a szobájukban aludjanak, mert most már tudja, hogy az ő oldalán érzik magukat biztonságban.
Az egyedülálló apa a feleségének a születésnapjára írt levélben elárulta, milyen messzire jutott, hogy alkalmazkodott ahhoz, hogy ő az egyetlen felnőtt a házban.
Megnyugtatta őt arról is, hogy nem következett be az a két dolog, amitől még akkor is tartott, amikor az életéért vívott harcot vívta.
Az első az volt, hogy az emberek meghallják a történetét, és elfordulnak Istentől, de Brandon tudatta vele, hogy ehelyett inkább még több embert hozott közelebb hozzá.
A második az volt, hogy senki sem lesz ott, aki gondoskodik majd róluk, ha ő meghal, de Brandon tudatta vele, hogy jól vannak.
A büszke apa azzal zárta a levelet, hogy elárulta mindig szeretik , és reméli, hogy boldog, hogy tudja, jól vannak.
