Miután végignézte, hogy a család rosszul bánik a legkisebb unokájával, miközben őt ápolja, a nagymama „bombát dob” a kapzsi rokonokra azzal, hogy váratlanul előveszi a végrendeletét.
Ha azt mondanánk, hogy Brad elégedetlen volt az életével, az még enyhe kifejezés lenne. Gyűlölte. És még az életénél is jobban megvetette az apját, Anthony-t, de ezt soha nem tudta hangosan kimondani.
Bradet az apja nevelte fel, miután az anyja röviddel a születése után meghalt. Anthony azt akarta, hogy Brad a bátyja, James nyomdokaiba lépjen, aki bokszoló volt. De Brad nem akarta ezt.
Arról álmodott, hogy ápoló lesz. Az orvoslás volt a célja, nem a boksz. És amikor Anthony megtudta ezt, dühös lett.
„Ápoló?!” – kiabált Anthony. „A kórházi ágyakon fekvő betegek és félholtak között akarod tölteni az életed? Nem! Ez nem fog megtörténni!”
„Apa…” – könyörgött Brad. „Ezt akarom. Az az álmom, hogy segíthessek az embereken.”
„Túl fiatal vagy ahhoz, hogy tudd, mi a legjobb neked, fiam! Elfelejtetted, hogyan neveltelek fel téged és a bátyádat? Mindent feláldoztam értetek, és most, hogy felnőttetek, ellenem akarsz fordulni?”
Ezek után Brad nem tudott többet mondani. Anthony mindig is ilyen volt. Irányításmániás és zsaroló.
„Legyél férfi! A férfiak sosem sírnak! Az csak a gyengéknek való! Nem gyávának neveltelek!”
Az apja gúnyolódásai mindig akkor jöttek, mikor Brad rosszul érezte magát vagy feldúlt volt.
A dolgok eljutottak arra a pontra, hogy nem volt szabad sírnia vagy kimutatnia az érzelmeit. Anthony jelenlétében úgy érezte, hogy megfullad, de ezt senkinek sem tudta elmondani, kivéve nagymamájának, Poppy-nak.
„Hadd találjam ki.. megint az apádról van szó” – mondta, amint meglátta Brad sápadt arcát.
Brad gyakori látogatásokat tett Poppynál, miután a család többi tagja kizárta őt. A nőnél progresszív szívbetegséget diagnosztizáltak, és kénytelen volt ágyban maradni. Brad gondoskodott róla, mert szerette. Mindig kedves volt vele és támogatta.
„Helyettem döntött, nagyi. Bokszoló leszek. Semmi baj; azt hiszem, megtehetem. Elvégre ő az apám… Különben is, kötelességemnek érzem, hogy hallgassak rá, azok után, amit Jamesért és értem tett.”
„Ó, jaj. Te bizonyára ártatlan vagy, Brad. Kívül-belül ismerem őt! Nem adhatja elő előttem ezt a szerető apa képet!”
„De nagyi…”
„Tudod, miért nem jön hozzám senki, Brad? Megvetnek engem. Az apád, a bátyád és a családja egyszerűen nem akarja, hogy itt legyek. Ezért nem látogatnak többé.”
„Nem, nagyi. Szerintem csak….”
„Elfoglaltak?” – nevetett. „Tudod, miért nem tudok rád haragudni, még ha bosszant is, hogy apád átver téged? Olyan vagy, mint az anyád. Ő is nagyon kedves volt. Jobban szerettem őt, mint az apádat. De sajnos Isten túl korán elvette tőlünk. Egyszer majd mindannyian megbánják. Ezt megígérem. És segíteni fogok neked, hogy ápoló lehess. Te leszel a legjobb. Ezt megígérem, kedvesem.”
„Nem tudom, nagyi. Inkább csak pihenj. Hozom a gyógyszereidet….”
Brad abban a korban volt, mikor már az álmaival kellene törődnie, de nagymamája gondoskodásának súlyát cipelte. Persze nem lehetett vele állandóan, a bokszedzés miatt, amire Anthony kényszerítette.
Viszont felvett egy ápolót Poppy számára. Részmunkaidőben dolgozott egy vendéglőben, hogy megengedhesse magának, amit Anthony nem helyeselt. De megegyeztek, hogy mindent belead a közelgő bokszversenyen..
Hónapokkal később Poppy állapota romlani kezdett. Eleve nem a legjobb egészségnek örvendett, és úgy gondolta, hogy közeleg a vég, ezért úgy döntött, hogy összehívja a családját.
***
„Kedves gyermekeim és unokáim” – mondta, és elővett egy mappát, amelyet átnyújtott az ügyvédjének. „Félek, hogy Isten hamarosan elhív, és azt akartam, hogy ez a szemem láttára történjen. Peterson úr most mindannyiótoknak fel fogja olvasni a végrendeletemet…”
Peterson úr megköszörülte a torkát majd elkezdte felolvasni a végrendeletet.
„…Mrs. Poppy D’souza a lakóhelyét a legfiatalabb unokájára, Bradre kívánja hagyni, valamint a húszezer dollár értékű megtakarításait” – mondta.
„Bradre?” – kiáltott fel Anthony. „Én vagyok a fia! Hogy hagyhatod rá, amikor itt vagyok? Megőrültél?” – kiabált az anyjára.
„Miért ne tehetném?” – vágott vissza Poppy. „Brad megérdemli, míg te és a nagyobbik fiad családja nem! Hát nem löktetek el mindannyian, amikor beteg lettem?”
„Megmérgezted Bradet! Ellenem fordítottad őt! Te voltál az, aki összezavarta a fejét azzal az ápolónői tanfolyammal!” – Anthony üvöltött, és Bradnek könnybe lábadt a szeme.
„Tessék?” Poppy felnevetett. „Te sosem voltál apa, Brad. A gyerekeid nem olyanok, mint a banki befektetések, amibe pénzt teszel, és profitot vársz. Elvárják tőled, hogy imádd és neveld őket. Tényleg ezt tetted? Nem! A fiad úgy érzi, megfullad a jelenlétedben, nem is tudja kifejezni magát. Ilyennek kell lennie egy apának?”
„De nagyi” – vágott közbe James. „Három gyerekem van, egy kis házban. Lehetnél egy kicsit előzékenyebb, és…”
„Ó! Milyen szégyentelen tudsz lenni? Még mindig csak magatokra gondoltok?! Mi van Braddel? Mi van az álmaival? Ápoló lesz, ahogy akarta! Azt fogja csinálni, amit akar, és ha segítségre van szüksége, én megadom neki azt!”
„Nagyi…” – mondta sírva Brad. „Nincs szüksége erre….”
„Muszáj volt, Brad. Anyád megkért, hogy vigyázzak rád. Meg kell teremtened magadnak az életet a mérgező családodtól függetlenül, és én segítek neked. Emlékszel, mit ígértem neked aznap? Megígértem, hogy segítek!”
Néhány hónappal ezután Poppy elindult a mennyei hazába. Brad könnyeket hullatott, mikor virágot helyezett a sírjára, és megígérte, hogy nem fog csalódást okozni neki.
És persze nem is tette. Brad ma már sikeres ápoló, büszkévé tette Poppyt. Minden alkalommal, mikor meglátogatja a sírját, érzi a jelenlétét, mintha lenézne rá.
„Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy te leszel a legjobb ápoló? Megcsináltad, Brad, és én büszke vagyok rád!” – biztosítja őt egy halk hang.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Egy igazi szülő nem hoz káoszt a gyerekei életébe. Anthony egyértelműen nem volt jó apa. Olyan valaki volt, aki csak a maga módján akarta csinálni a dolgokat, és soha nem törődött Braddel vagy az álmaival. Ehelyett pokollá tette Brad életét.
- Egy nagymama szíve a szeretet foltja. Poppy tudta, hogy Anthony milyen mérgező, és törődött Brad álmaival. Ezért mielőtt meghalt, a vagyonát Bradre hagyta, hogy szabadon alakíthassa ki az életét.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
