Egy iowai idős házaspár a lehető legemlékezetesebb módon ünnepelte házassági évfordulóját. A 97 éves menyasszony, akinek az esküvője napján nem volt ruhája, végül 77 évvel később öltött magára egyet az újrajátszott esküvői szertartáson.
Nincs is annál szebb, mint tanúja lenni két egymásba mélyen szerelmes ember egyesülésének. Ezért az iowai St. Croix öregotthon munkatársai valóban szerencsések voltak, hogy átélhették Frankie King és férje érzelmes esküvőjét.
King 1944. szeptember 16-án ment férjéhez, Royce-hoz. Akkoriban nem volt ruhája, amit a nagy napon viselhetett volna. Most azonban a személyzetnek köszönhetően egy gyönyörű, vintage fehér ruhát vehetett fel a szeptember 24-én szervezett esküvői szertartáson.
77 ÉVE EGYÜTT
Az „újrajátszott” esküvő számtalan érzelmes pillanattal telt, és az ottgon személyzete nem győzött áradozni a kedves párról. Henry Michaelson, a St. Croix fotósa és munkatársa megosztotta gondolatait az esküvőről:
„Nagyon nehéz volt nem sírni a lencse mögött, amikor tanúja voltam az érzelmeknek ezzel a gyönyörű párral, és annak a szeretetnek és együttérzésnek, amit a csapatuk beleölt az esemény előkészítésébe”.
Az eseményen jelen volt a pár lánya, Sue Bilodeau is, aki segített édesanyjának a készülődésben. King 98 éves férje egy virágokkal díszített rögtönzött oltár mellett állt, miközben a légierős egyenruhájában várta szeretett menyasszonyát.
Az esküvői eseményre azután került sor, hogy az otthon személyzete megkérdezte az idős házaspárt az esküvői képeikről. King lánya, Sue Bilodeau elmondta, hogy szülei soha nem ünnepelhettek nagyszabású esküvőt:
„Anya megemlítette: „Kétnapos határidővel házasodtunk össze, míg apa csak egy rövid szabadságon volt… mielőtt a tengerentúlra ment a második világháborúba. És nem volt időnk nagy esküvőt tervezni…”.
King és Royce a St. Croix gondozásában és támogatásában részesült oelweini otthonukban. Néhány hete az otthon munkatársai úgy döntöttek, hogy a hátsó kertjüket egy ’40-es évekbeli esküvői helyszínné alakítják át.
A SZERETET FÉNYE
A pár zeneterapeutája még értékesebbé tette az alkalmat azzal, hogy szaxofonján és gitárján ’40-es évekbeli slágereket játszott. A St. Croix egy másik munkatársa, Kacie Derr így emlékezett vissza az emlékezetes alkalomra:
„A fény a szemében – bárcsak mindenki láthatta volna. Azt mondta nekem, hogy nagyon gyönyörűnek érzi magát.”
Royce és King szeretettel néztek egymás szemébe, ölelkeztek és csókolóztak, miközben a virágokkal díszített boltív előtt pózoltak. Bilodeau hozzátette, hogy amikor az édesapja meglátta az édesanyját nem tudta abba hagyni a mosolygást.
