Monica mindig is szégyellte magát a munkája és a meg nem valósult álmai miatt. Fogalma sem volt róla, hogy azzal, hogy megpróbál segíteni egy kisgyermeknek, az élete jobbra fordul.
Amikor Monica még a volt barátjával, Karllal járt, nem árulta el, mit dolgozik. Szégyellte, hogy takarítóként dolgozik a közeli vidámparkban. Egy idő után Karl nyomást gyakorolt rá, hogy bevallja az igazságot. „Képzeld el, mit gondolna rólad a családom, ha elmondanám nekik, hogy takarító vagy. Végeztünk” – mondta neki.
Monicának eszébe jutott, mit érzett, amikor ki kellett hagynia a főiskolát. Az édesanyja, Daniella megbetegedett, és Monicának munkát kellett találnia, hogy ápolni tudja. Monica barátai már nem beszéltek vele, és úgy érezte, hogy titokban kell tartania a munkáját.
Miután Daniella elhunyt, Monicának tovább kellett dolgoznia a vidámparkban, hogy ki tudja fizetni a fennmaradó orvosi számlákat. Már szinte teljesen feladta, hogy megtalálja a szerelmet, és megpróbálja kergetni az álmait. Miután szakított Karllal, Monica félt és egyedül volt.
Fiatal párokat látott a vidámparkban, és azon tűnődött, milyen lehetett volna az élete. A parkban a nyári szünet közeledtével nagy volt a nyüzsgés, és a gyerekek sorban álltak minden egyes hullámvasútért. Amikor a nap kezdett lenyugodni, Monica észrevett egy fiatal fiút, aki egyedül ült a körhinta előtt.
„Tudok egy-két dolgot a túl hosszú várakozásról. Úgyhogy nem fogom elvesztegetni a drága időt.”
„Hé, pajti! Jól vagy? Kezd későre járni” – kérdezte Monica. „Nem találom az anyukámat. Ez volt az utolsó hely, ahol járt. Félek” – válaszolta a fiú, Jack. Jack reszketett, ezért Monica felajánlotta neki a kabátját.
„Keressünk egy hotdogos bódét, hogy ehess valamit, amíg megkeressük az anyukádat, rendben?” – Monica aggódni kezdett, mivel kezdett besötétedni. „Hogy néznek ki a szüleid?” – kérdezte.
„Anyukám szőke és nagyon csinos. Apukám nagyon magas és vékony” – válaszolta Jack.
„A szüleid még mindig együtt vannak?”
„Igen, de… Nem is tudom. Néha úgy érzem, hogy már nem szeret minket” – mondta Jack. Ez szíven ütötte Monicát. Tudta, milyen érzés, amikor az emberek már nem törődnek velünk. Látszott rajta, hogy Jacknek összetört a szíve.
„Figyelj rám, rendben? Ha valaki nem kedvel téged, akkor nem tudja, milyen fantasztikus vagy. Ne hagyd, hogy bárki is azt éreztesse veled, hogy nem érdemled meg a világot, oké?” – mondta Monica.
„Köszönöm, hölgyem. Egyébként itt dolgozol? Nagyon csinos vagy, mint az anyukám. A legtöbb gondnok öregember” – kérdezte Jack.
Monica habozott. Még mindig szégyellte a munkáját, de rájött, hogy őszinte lehet Jackkel.
„Hát, hogy őszinte legyek, mindig is orvos akartam lenni. De nem igazán jöttek össze a dolgok” – mondta Monica Jacknek.
„Pedig nagyon jó orvos lennél. Még van ré időd, nem?” – válaszolta Jack.
Monicának küzdenie kellett, hogy visszatartsa a könnyeit. „Talán igazad van. Figyelj, el kell vinnem téged a rendőrségre, hogy megtaláljuk az apádat. Kezd eléggé besötétedni” – mondta Monica Jacknek.
Amikor megérkeztek a kapitányságra, egy nő járkált idegesen a bejárati ajtóban. „Jack! Hol a fenében voltál?” – kérdezte a nő, Natasa.
„A körhintánál, de nem találtalak. De ez a kedves hölgy megtalált, és vett nekem egy hot dogot” – válaszolta Jack. Mielőtt Monica rendesen üdvözölhette volna Natashát, egy férfi, Jacob érkezett meg.
„Natasa, mi folyik itt? Jack, hála az égnek, hogy jól vagy!” Mondta Jacob. Mielőtt Natasha bármit is mondhatott volna, Jack közbeszólt: „Anyu a barátjával volt, és én eltévedtem.”
„A barátjával? Milyen barátjával? Azt mondtad, hogy ez egy anya-fia kirándulás lesz. Csak azt ne mondd, hogy megint Darrennel voltál!” – mondta Jacob. Natasha félrenézett, és nem válaszolt. „Hűha, hihetetlen” – mondta Jacob.
Monica távolodni kezdett, mert nem akarta félbeszakítani a nyilvánvalóan komoly beszélgetést. Mielőtt a kocsijához érhetett volna, Jacob felkiáltott: „Hé, hölgyem! Várjon meg!” Jacob odasétált hozzá, miközben Jack kezét fogta.
„Hé, ööö… köszönöm, hogy vigyáztál Jackre. Meghívhatlak egy vacsorára, hogy kifejezzem a hálámat?” – kérdezte Jacob. Monica ideges volt, mivel látta, hogy Jacob gazdag. Szép öltönye és drága órája volt.
„Igen… Persze, hogyne” – felelte a lány.
Monica, Jacob és Jack együtt elmentek egy helyi olasz étterembe. „Hé. Bocs a korábbiakért. Nem akartam hallgatózni vagy ilyesmi” – mondta Monica.
„Ne aggódj emiatt. Natasha és én végeztünk. Hogy őszinte legyek, már régóta váratott magára. Ő egy modell, tudod? És amióta Jackkel együtt vagyunk, olyan rideg. Úgy viselkedik, mintha Jack és én tönkretettük volna a karrierjét, vagy ilyesmi. Az a barátja, ahogy ő nevezte, akivel megcsalt engem…”
„Ne aggódj, kérlek. Ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Én egy vidámparki gondnok vagyok, aki orvosnak készült. Nézd, látom, hogy Natasha megbántott téged és Jacket is. De ti ketten nagyszerűnek tűntök. Jobbat érdemeltek annál, hogy így bánjanak veletek – válaszolta Monica.
Jacob Jackre nézett, és bólintott. „Hé, felajánlhatok neked egy állást? Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de dadust kell találnom Jacknek. És ha számít valamit, többet is tudok neked fizetni, mint amennyit ők fizetnek neked” – mondta Monicának.
Bár először habozott, Monica elfogadta. Már egy ideje próbált új munkát találni. Monica úgy bánt Jackkel, mint a fiával, aki sosem volt neki. Jacob megkönnyebbült, hogy a fiát ilyen boldognak látja. Monica és Jacob hamar egymásba szerettek.
Először nem akarták bevallani, de nem tudtak küzdeni az érzéseik ellen. Egy nap Jacob elvitte Monicát és Jacket a vidámparkba. Jacob féltérdre ereszkedett a körhinta előtt, és egy gyűrűt nyújtott át Monicának.
„Tudok egy-két dolgot a túl hosszú várakozásról. Szóval nem fogom elvesztegetni a drága időt. Te, leendő orvos, a világ legboldogabb, nemrég elvált férfijává tennél?” – kérdezte Jacob.
„Igen. Milliószor is igen!” – válaszolta Monica, miközben az örömkönnyeivel küzdött.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Mindig higgy magadban. Monica azt hitte, hogy az életének vége, mert egy főiskoláról kiesett, és takarítóként dolgozott, de hamarosan rájött, milyen nagyszerű ember is ő valójában.
- Törődj azokkal, akiknek segítségre van szükségük. Monica aznap akár el is mehetett volna a vidámparkból, de látta, hogy Jacknek segítségre van szüksége. Nem is sejtette, hogy ez a kis tett mennyire megváltoztatja majd az életét.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
