Samuel Adams első osztályon utazott Washington D.C.-be egy fontos megbeszélésre, de a légiutas-kísérő egy kisbabás nőt ültetett mellé, és nem tudott nem panaszkodni. Azonban fogalma sem volt arról, hogy mi fog történni a repülés végére, és mibe fog ez neki kerülni.
Samuel emelt fővel ült az első osztályon az American Airlines Washington D.C.-be tartó járatán. Nemrég kapta meg az előléptetést, egy neves politikus asszisztense lett Dallasban, és alig várta, hogy eljusson az ország fővárosába egy különleges találkozóra. Ezért döntött úgy, hogy az első osztályon utazik, és pihenni fog élete egyik legfontosabb eseménye előtt.
A repülőgép gyorsabban szállt fel, mint gondolta, és észrevette, hogy senki sem ül mellette. Ez volt a tökéletes forgatókönyv. Felkapta a táskáját, hogy átolvasson néhány jelentést, és szétterítette őket az üléseken. A halk motorzúgás megnyugtató és békés volt.
De valami szörnyűség tört be az olvasási idejébe, megzavarva a koncentrációját. Samuel a gép hátsó része felé fordult, és észrevette, hogy egy légiutas-kísérő egy nőt kísér egy síró csecsemővel a karjában.
„Elnézést, uram. Megtenné, hogy felveszi az iratait? A hölgy itt fog ülni a járat hátralévő részében” – tájékoztatta a stewardess egy szelíd mosollyal, amit nem tudott viszonozni.
„Micsoda? Nem! Ez nem lehet! Miért kell elviselnem egy síró csecsemőt? Egy rakás pénzt fizettem ezért az ülésért, és megérdemlem, hogy kényelmesen utazzak” – vitatkozott Samuel, és homlokát ráncolva nézett az utaskísérőre.
A nő a síró babával még nem ült le, és tágra nyílt szemmel bámult a stewardessre.
„Uram, kérem, működjön együtt” – kérte a légiutas-kísérő, és igyekezett nyugodt maradni. Samuel azonban látta rajta, hogy a nő ideges, vagy már-már dühös rá.
„Nem, nem fogok! Adjon neki más helyet, vagy hagyja, hogy hátul üljön. Vagy hé’, miért nem szállt fel a buszra, ha a gyereke sír a repülőn? Miért kell nekünk, többieknek szenvednünk?” – folytatta, miközben a hangja egyre emelkedett.
A többi utas megfordult, hogy megnézze a felfordulást, főleg azért, mert a baba teli torokból jajgatott.
„Uram, a baba kényelemben lesz ebben az ülésben, és gyorsabban megnyugszik” – könyörgött szinte Samuelnek a légiutas-kísérő, hogy nyugodjon meg, és engedje őket helyet foglalni.
„Még egyszer nem! Ez abszurdum! Nem lehet csak úgy, nyomós indoklás nélkül így átminősíteni az üléseket! Egy síró csecsemő aligha vészhelyzet. Ha a saját gyerekét sem tudja kordában tartani, akkor nem érdemli meg, hogy velünk együtt repüljön!” – folytatta Samuel, és gúnyosan nézett a fiatal nőre, aki megalázottan nézett, miközben a gyermekét ringatta.
Egy férfi légiutas-kísérő odalépett hozzájuk, és megpróbálta meggyőzni Samuelt, hogy ha hagyja az anyát és a babát leülni, az mindenkinek jobb a gépen, de Samuel hajthatatlan volt. „Szó sem lehet róla! Találjanak más megoldást! Kérem, ez a nő amúgy sem érdemli meg, hogy ebben az ülésben üljön. Soha nem engedhette volna meg magának. Hol van a férje? Miért nem segít a babával? Tudja, hogy kinek dolgozom? Ezt nem fogadom el! Feljelentem, amint leszállok erről a járatról!” – tette hozzá Samuel, gúnyolódva a nőn és szidva a légiutas-kísérőket.
Végül egy idősebb férfi néhány sorral hátrébb felajánlotta, hogy leül Samuel mellé, hogy a nő elfoglalhassa a helyét. Samuelnek be kellett fognia a száját, mert a férfi a legjobb öltönyben volt, amit valaha látott, és úgy nézett ki, mint egy fontos úriember.
Samuel vonakodva felvette a papírjait, és megdörzsölte a homlokát, miközben hallgatnia kellett a pár sorral mögötte síró csecsemőt. Megrázta a fejét, és csalódottan nedvesítette meg az ajkát. „Hozzon nekem egy pohár szeszes italt. Most!” – ugatta a légiutas-kísérőre, aki kedvesen bólintott, de amint a férfi nem figyelt, megforgatta a szemét.
Szerencsére a baba néhány perc múlva abbahagyta a sírást, és Samuel is megnyugodott, miután ivott néhány kortyot az italából. A mellette ülő férfi az egész repülés alatt nem szólalt meg, és Samuel nem is törődött vele. Már egy heves e-mailt tervezett az American Airlinesnak, és remélte, hogy a stewardess-t kirúgják a nevetséges viselkedése miatt.
Néhány óra múlva a járat leszállt, és Samuel alig várta, hogy az elsők között szálljon le a gépről. Kifelé menet gúnyosan rászólt a légiutas-kísérőre. Ahogy felkapta a telefonját, hogy ellenőrizze a bejövő üzeneteket, megszólalt. A főnöke volt az.
Samuel megállt a kapu előtt, megigazította a nyakkendőjét, és vett egy mély lélegzetet, mielőtt válaszolt. Bár a főnöke nem láthatta, ő a lehető legprofibbnak akart tűnni, és ez a repülőút nem volt kellemes számára.
„Jó napot, uram. Most értem földet a Reagan repülőtéren. Van valami…”
Főnöke harsogása félbeszakította a mondatát. „Mi a fenét képzeltél?” – kiabálta, és Samuelnek fogalma sem volt, miről beszél.
„Uram, mi a…”
„Mi folyik itt? LÁTTAD AZ INTERNETET? Mindenhol ott vagy, és az emberek rájöttek, hogy nekem dolgozol!” – a kiabálás tovább folytatódott, és Samuel a fejét rázta, még mindig tanácstalanul.
Kihangosította a főnökét, és előhívta a Twittert, hogy felfedezze, hogy valaki rögzítette a találkozását a stewardesszel és a fiatal anyával a repülőn. A videó néhány óra alatt vírusszerűen terjedt. Ráadásul a főnökének igaza volt. Valaki rájött, hogy ki volt Samuel és hol dolgozott.
„Uram, nagyon sajnálom! Nem tudtam…”
„Nem tudta, hogy felvették? Te hülye vagy? KI VAGY RÚGVA, SAMUEL! AZONNALI HATÁLLYAL!” – kiabálta a főnöke, és letette a telefont.
Samuel keze leesett a füléről, és behunyta a szemét, miközben a világ többi része eltűnt. Az emberek egyik helyről a másikra sétáltak, felkapták a táskáikat, és elindultak a céljuk felé. De Samuelnek már nem volt hová mennie. Kirúgták, és negatív értelemben lett népszerű. Ez lehet, hogy a karrierje vége.
Felkapta a holmiját, és az ételudvar közelében lévő padhoz sétált, ahol leült. Most mihez kezdett volna?
Úgy döntött, hogy vesz egy retúrjegyet hazafelé, ezúttal turistaosztályon. Elkezdte szétküldeni az önéletrajzokat, hogy új állást találjon.
Néhány nappal az eset után Samuel meglátta a főnökét a hírekben azzal a fiatal anyával, akit kigúnyolt a repülőn. A főnöke közleményt adott ki, amelyben közölte a világgal, hogy kirúgta Samuelt, és megegyezett az American Airlines-szal, hogy a nő életre szóló első osztályú jegyet kap.
Samuel nem tudta elhinni, és hónapokig bánta tettét, mivel senki sem akarta felvenni.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A karmának megvan a módja, hogy megbüntesse azokat az embereket, akik megérdemlik. Samuelre a karma rögtön akkor lesújtott, amikor a repülőgép leszállt Washington D.C.-ben, és hónapokig bánta tettét.
- Udvariasnak és kedvesnek lenni könnyebb, mint jelenetet rendezni. Lehet, hogy jelentős kellemetlenséget okoz, de jobb lett volna, ha Samuel hagyja, hogy a nő leüljön, és megvárja, amíg a gyereke megnyugszik. A saját életét tette tönkre azzal, hogy jelenetet rendezett.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.