Jacob felesége meghalt szülés közben, és egyedül maradt, hogy felnevelje a lányát. Óvatos volt vele, de egyedül nem tudott megbirkózni a munkával és a gyermeknevelési feladatokkal. Egy reggel arra ébredt, hogy egy tűt látott a kiságyában, majd valaki meglepő módon bekopogott az ajtón.
„Jacob, az állásod forog kockán. Türelemmel viseltük mindazt, amin keresztülmentél, de a munkahelyi teljesítményed nincs rendben. Hivatalosan is próbaidőre helyezünk” – mondta Jacob főnöke, Mr. Clemens. Látszott rajta, hogy szomorú emiatt, és Jacobnak nem voltak kifogásai.
Gyakran hiányzott a munkából, elfelejtette a fontos megbeszéléseket, és több projektet is. Az, hogy végül nem rúgták ki, maga volt a csoda. „Clemens úr, biztosíthatom önt kitalálok valamit. Már csak azt kell kitalálnom, mit csináljak Gigivel” – válaszolta, és hálás volt, hogy még mindig van munkája.
Jacob felfogadott egy dadát, hogy munkába tudjon járni, de nem engedhette meg magának örökké, és sajnos Gigi nyűgös baba volt. Állandóan sírt, és éjszaka semmi sem tudta megnyugtatni. Mintha tudta volna, hogy valami hiányzik.
Ezredszerre is azt kívánta, bárcsak a felesége, Rita ott lenne mellette. A szülőasztalon halt meg, és ez volt élete legrosszabb pillanata. Megígérte magának, hogy úgy fog vigyázni Gigire, mint az aranyra, de most kudarcot vallott. A munkáját nem veszíthette el, de fogalma sem volt, hogyan nyugtathatná meg a babát, és hogyan hozhatná egyenesbe az életüket.
Az egyetlen dolog, ami megnyugtatta Gigit, az volt, hogy egyszer-egyszer kocsiba ült, ezért egy nap, közvetlenül lefekvés előtt elvitte sétálni. Szerencsére elaludt, és hazaértek. Óvatosan lefektette a nappali kiságyára. Miután nagyot sóhajtott, leült a kanapéra, és hátradöntötte a fejét. Észre sem vette, mikor aludt el.
Másnap reggel meglepődve ébredt, még mindig a kanapén. Körülnézett, és észrevette, hogy Gigi ébren van és hangoskodik. Szerencsére nem sírt, de ideje volt reggelizni.
Ahogy kikapta a kiságyból, valami megragadta a tekintetét. A kiságyában egy fényes kitűző volt. Jacob vigyázott, hogy soha semmi hegyes dolgot ne hagyjon a lánya közelében. Még a begombolt ingekről is lemondott, nehogy a lány véletlenül meghúzza és a szájába vegye. Ez annyira furcsa volt.
„Erről el fogok beszélgetni Sabrinával” – gondolta a dadusára utalva.
De éppen ekkor kopogtak az ajtón. Jacob újra a kiságyába tette a babát, és elment kinyitni. „Mrs. Neal, jó reggelt” – mondta, miközben a szomszédja mosolygó arcára nézett.
„Jó napot, Jacob. Valamit el kell mondanom neked” – kezdte az idősebb asszony.
„Ó. Sírt a baba tegnap este? Egyszer sem ébredtem fel, de lehetséges. Tudom, hogy valószínűleg nehéz lehetett önnek ez az egész hónap, Mrs. Neal” – kezdett Jacob bocsánatkérésbe, de abbahagyta, amikor az idősebb nő felemelte a kezét.
„Jacob, Jacob. Figyelj. Nem vagyok feldúlt. Legalábbis többé már nem” – vágott vissza Mrs. Neal. „Tegnap este hallottam, hogy Gigi szörnyen sír. Hajnali kettő volt, és úgy tűnt, nem akarja abbahagyni. Idejöttem, és többször bekopogtam az ajtaján. Igazából eléggé dühös voltam. Nem válaszoltál. De az ajtód nem volt bezárva, úgyhogy bejöttem.”
„Jaj, ne! Nyitva hagytam az ajtót! Mi a baj velem?” – siránkozott Jacob. Mrs Neal befelé vette az irányt, és becsukta az ajtót.
„Semmi baj. Én voltam, és igyekeztem jól becsukni, amikor elmentem. De mindegy is, tegnap este felvettem Gigit, és álomba ringattam. Körülbelül egy óra múlva megnyugodott, és minden dühöm elolvadt. Csak szerettem volna, ha tudod” – magyarázta az idősebb nő, aki leült vele szemben.
„Köszönöm, Mrs. Neal. Egész éjjel sírhatott volna. Nem is értem, hogy nem hallottam meg” – tette hozzá, miközben megérintette az arcát, és fájdalmas arckifejezéssel nézett a lányára. „Szörnyű apa vagyok.”
„Nem vagy az. Csak segítségre van szükséged, és azért jöttem ide, hogy felajánljam azt azután, aminek tegnap tanúja voltam. Észrevettem, hogy néha van dadád, de tudom, hogy manapság nehéz megfizetni egyet. Miért ne vigyázhatnék én Gigire, amíg te dolgozol? Minden nap megtehetem ingyen” – ajánlotta fel, teljesen meglepve ezzel Jacobot.
A férfi megrázta a fejét. „Nem tudnálak így terhelni téged”.
„Nem teher. Néha, fiam, el kell fogadnod a segítséget, még akkor is, ha nem akarod beismerni, hogy szükséged van rá.”
„Tudom… csak… várj egy percet… ez a tiéd?” – Jacob felállt, és felkapta a kitűzőt és megmutatta Mrs Nealnek.
„Jaj, ne! Azt itt hagytam. Sajnálom…”
„Hála az égnek. Azt hittem, megőrültem, mert Gigi kiságyában volt” – magyarázta Jacob, és mindketten újra leültek a kanapéra. „Azt hiszem, elfogadom az ajánlatodat. Nem igazán bízom a dadusomban, és minden segítség jól jönne. Biztos, hogy nem túl sok?”
„Teljesen biztos vagyok benne. Minden gyerekem felnőtt, de nem járnak gyakran Floridába. Szóval Gigi lehet helyettük az unokám” – válaszolta Mrs. Neal széles mosollyal.
„Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm” – mondta Jacob, akit majdnem könnyekre fakasztott a nagylelkűsége.
Gigi szinte minden napot Mrs. Nealnél töltött, Jacob pedig mindenféle zavaró tényező nélkül tudott koncentrálni a munkára. Megúszta a próbaidőt, és végül előléptették.
A kislány úgy nőtt fel, hogy Mrs. Neal volt a nagymamája, és az idősebb nő imádta. Megértette, hogy ahelyett, hogy kiabált volna a szomszédjával a zaj miatt, a legjobb döntés volt, amit valaha is hozott.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A legjobb, ha alaposan megértünk egy helyzetet, mielőtt dühbe gurulunk. Neal asszony kiabálni akart a szomszédjával a zaj miatt, amit Gigi gyakran csapott. De rájött, hogy valóban segítségre van szüksége.
- Tanuld meg elfogadni a segítséget, ha szükséged van rá. Jacob senkinek sem akarta beismerni, hogy gondokkal küzd, de Mrs. Neal átlátott rajta. Rávette, hogy fogadja el a segítséget, és végül minden rendbe jött.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
