Miután mozikban debütált az új Captain Man film, úgy tűnt, mindenkit elkapott az őrület, hogy megpróbáljon úgy kinézni, mint a bűnüldöző szuperhős.
Brian sem volt ezzel másképp. Captain Man volt a kedvenc hőse, és nem lehetett megszámolni, hányszor nézte meg az új filmet.
A körülötte kialakult felhajtás hamar oda vezetett, hogy a franchise mögött álló vállalat Captain Man jelmezeket kellett árulni. Kicsit drága volt, de aki szerette a Kapitányt, az kész volt vállalni a következményeket.
A trend még inkább divatba jött az iskolákban, mert a gyerekek meg akarták mutatni menő szuperhős-jelmezeiket. Egy hónappal a film megjelenése után az osztályában mindenkinek volt már szuperhősös meze, kivéve Briant. A fiú a nagymamájával élt, aki csak a nyugdíjából élt.
Ez azt jelentette, hogy nem volt pénzük, amit olyan dolgokra pazarolhattak volna, mint a jelmez. Ennek ellenére Brian elhatározta, hogy megpróbálja rávenni a nagymamáját, hogy vegye meg neki a jelmezt.
„Nem tudhatom, amíg meg nem próbálom, ezt szokta mondani a mama” – mondta magának, miközben hazafelé tartott.
Amikor hazaért, meglátta a nagymamáját, aki épp a kis kertjét gondozta.
„Nagyi” – kezdte. „Arra gondoltam, hogy tudnál-e adni egy kis pénzt, van ez a szuperhősös mez, amit szeretnék megvenni.”
„Ó, drágám, mindketten tudjuk, hogy nem engedhetem meg, hogy ilyen meggondolatlanul költsek” – mondta a nagymamája, és megsimogatta a fejét, amikor elment mellette.
Brian a nap hátralévő részében boldogtalan volt, és ezt a nagymamája észrevette. Sajnálta, hogy nem tudta minden szükségletét biztosítani neki.
Mivel az idős asszony nem szeretett volna önsajnálatban fetrengeni, úgy döntött, hogy mindenképpen boldoggá teszi az unokáját azzal, hogy készít neki egy mezt.
Ezért egész éjjel kötögetett, és mire Brian másnap reggel felébredt, átadta neki az ajándékot.
Úgy nézett ki, mintha az eredeti trikó bolyhos másolata lenne, de Brian ezt nem mondta el a nagyinak; egyszerűen csak megköszönte az ajándékot, és felvette, hogy boldoggá tegye.
Aznap az iskolában is viselte, de kezdte megbánni, amikor a többi diák elkezdett gúnyolódni rajta. Bármerre ment, úgy tűnt, mindenhonnan egy-egy kuncogás vagy nevetés követte.
Az utolsó gyufaszálat az húzta ki, mikor Brian összefutott egy lánnyal, aki mindig is tetszett neki, és a lány az arcába nevetett.
„Mi van rajtad?” – kérdezte a lány. Ettől nagyon elszomorodott, ezért gyorsan elment, és könnyes szemmel hazáig futott.
Barton úr, a népszerű fiatal tanár, aki az osztályukat tanította, észrevette, mi történt egész nap, és amikor rájött, hogy Brian sírva futott haza, elhatározta, hogy tesz valamit. Azon a hétvégén Barton úr meglátogatta Brian otthonát, miközben Brian éppen biciklizett. Egy idő után Mr. Barton elment, de nem előbb, minthogy Brian megpillantotta, amint a biciklijével hazatérve távozik.
„Ez csak a képzeletem lehet” – gondolta Brian. „Mr. Barton nem errefelé lakik.”
Másnap Brian úgy döntött, hogy ismét ugyanabban a mezben megy iskolába, mert nem akarta bántani a nagymamáját. Nevetésre és kuncogásra számított, amikor belépett, ezért az arcát a földre szegezte. Már majdnem a helyére ért, amikor észrevette, hogy mindenki csendben van. Ettől felnézett, és akkor látta meg, hogy miért.
Barton úr, akit mindenki imádott, éppen ugyanabban az osztályteremben volt, ugyanolyan kötött trikóban, mint Brian. Azért járt náluk, hogy megkérje a fiú nagymamáját, hogy kössön neki ugyanolyan mezt.
Miután Brian észrevette őt, a tanár hirtelen felkiáltott. „Ki ez, akit látok? Ez az én társam! Csináljunk egy képet a menő mezes partnerünkkel!” – mondta Barton tanár úr, megdöbbentve ezzel mindenkit a teremben.
Hirtelen minden gyerek ugyanolyan kötött mezt akart, mint Brian és Mr. Barton. Sok osztálytársa bocsánatot kért, amiért kigúnyolták, és Brian még egy mosolyt és egy integetést is kapott a szerelmétől.
Válaszul arra, hogy a gyerekeik a kötött mezért kiabáltak, Brian osztálytársainak szülei elkezdték felhívni a nagymamáját, és megkérték, hogy kössön ugyanilyen mezeket a gyerekeiknek.
Pénzt ajánlottak fel, és így Brian és Barton úr jóvoltából Brian nagymamája pénzhez jutott, és elvitte unokáját a vidámparkba.
Brian aznap, amikor a parkba mentek, a menő mezt viselte, és szerencséjére a parkban jelen volt Captain Man, a szuperhős, akit annyira szeretett, hogy a filmet népszerűsítse.
Hosszú sorban álltak, de a várakozás után Brian lefényképezkedhetett az általa imádott szuperhőssel!
Soha nem felejtette el ezt a napot az életében, és nem felejtette el Barton urat sem, az embert, aki mindezt lehetővé tette.
Mit nyertünk ebből a történetből?
- Mindig vigyázzunk, hogy ne tűnjünk hálátlannak. Briannek nem igazán tetszett a mez, amit a nagymamája kötött neki, de mivel tudta, hogy mennyi időt és energiát fordított egy ilyen vállalkozásra, úgy döntött, hogy felveszi, hogy boldoggá tegye. Kinevetették ezért, de a nagymamája boldogsága fontosabb volt.
- Próbáld meg, még akkor is, ha úgy gondolod, hogy esetleg kudarcot vallasz. Brian tudta, hogy a nagymamája valószínűleg nem engedheti meg magának azt a mezt, amit szeretett volna, de mégis összeszedte a bátorságát, hogy megkérje, mert az az igazság, hogy sosem tudhatod meg, amíg meg nem próbálod.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
