Egy lány szülei ellenzik, hogy hozzámenjen egy kedves fiatalemberhez, akiről azt hiszik, hogy szegény, ezért a milliomos apja úgy tesz, mintha le lenne égve, és megleckézteti őket.
Amikor Sam Sutton felfedezte, hogyan lehet törhetetlen tömítőanyagot készíteni a motorok számára, amit mindenki akart, nem gondolta volna, hogy ez egy nap kihatással lesz az akkor még csecsemő fiának, Willnek a szerelmi életére.
Sam felfedezése azonnali javulást hozott a család életében, ahogy az megtörtént. Rengeteg pénzt kezdett keresni a tömítőanyag szabadalmával. Sam, a felesége és a kisfia egy szép házba költözött, és új autót kapott.
Ahogy teltek az évek, egyre több pénz volt, mint amennyit Sam valaha is képzelt. A kis családja jól érezte magát, és csak ez érdekelte. A rendkívüli összegek, amelyekről az ügyvédje folyamatosan beszámolt, egészen irreálisnak tűntek.
Aztán valami szörnyűség történt Sammel és a családjával, és a bankban felhalmozott milliók semmit sem számítottak. Sam felesége, Rain nagyon beteg lett. Sam folyton azt hajtogatta az orvosoknak, hogy a pénz nem számít, de azok csak a fejüket rázták.
Két dolog van az életben, amit pénzzel nem lehet megvenni: a szeretet és a jó egészség. Sam az elsőre a legfájdalmasabb módon jött rá, amikor Rain meghalt, a másodikra pedig akkor jött rá, amikor Will felnőtt.
Egyedülálló apának lenni egy növekvő fiú mellett nem volt könnyű, így talán Sam elkövetett néhány hibát. Will annyira kedves, szeretetteljes és romlatlan volt, hogy Sam mindent elpazarolt rá, amit csak megengedhetett magának – és Sam mindent megengedhetett magának.
Így a középiskolában Will társai hamar rájöttek, hogy az apja nagyon gazdag és nagylelkű – és Will is az volt. Hamarosan Will lett a legnépszerűbb srác – nem a kedvessége vagy elképesztően jó külseje miatt, hanem az apja pénze miatt.
Különösen a lányok nyüzsögtek Will körül, mint méhek a mézesbödön körül. Eleinte Willnek tetszett, de fokozatosan rájött, hogy nem őt akarják. Az apja pénzét akarták, és minden luxust, amit azzal megvehettek.
Will elmondta a síró Samnek, hogy a lány, akibe szerelmes volt, nem igazán törődött vele. Őt csak az érdekelte, hogy a magánrepülőgépükkel tartson velük a Sutton család Aspenbe, Veilbe és a Bahamákra tett kirándulásain.
Sam vigasztalta a fiát, és arra biztatta, hogy szakítson a lánnyal. Will végzős gimnáziumi éve hátralévő része elég magányos volt, de volt egy terve. „Apa”, mondta, »van egy tervem«.
Sam elvigyorodott. „Oké! Mi a terved?” »Ősszel a Yale-re megyek, de azt akarom, hogy mindenki azt higgye, ösztöndíjas diák vagyok«.
Sam csodálkozva pislogott. „Ösztöndíjas diák? Te? De miért?”
„Nos.” Will azt mondta: „Ha szegény vagyok és rongyos ruhákat hordok, az emberek nem lesznek a barátaim, hacsak nem kedvelnek igazán. A lányok nem fognak randizni velem a pénzünk miatt”.
„Ez nagyon igaz, Will” – mondta Sam. „Szerintem ez egy zseniális terv!”
És így aztán mozgásba is hozták a tervet. Will és Sam minden ruháját és felszerelését használtan vette, és Will volt a legkopottabb, legszegényebb külsejű diák, akit valaha láttál.
Pénzzel nem lehet szerelmet és jó egészséget venni.
A terv bevált, mert Will hamar sok nagyszerű, őszinte barátra talált, és még egy olyan lánnyal is találkozott, aki tetszett neki, és ő is így érzett. A Yale harmadik évében Will annyira szerelmes volt abba a lányba.
Eddynek hívták – Edwinának -, és elhatározta, hogy feleségül akarja venni. Sam egy kicsit aggódott, hogy Will talán túl fiatal, de ő is fiatalon ment férjhez, és nagyon boldog volt.
Will tehát megkérte Eddy kezét, aki igent mondott. Eddy hazavitte Willt, hogy találkozzon a szüleivel azon a hálaadáson, ami katasztrófa volt. Eddy szülei, Marta és Farlow jómódúak voltak, és büszkék társadalmi helyzetükre.
Azt akarták, hogy gyönyörű lányuk gazdag emberhez menjen feleségül, nem pedig egy silány, harmadéves természettudományos szakos hallgatóhoz, legyen az bármilyen okos, jóképű vagy vicces. Finoman kellemetlenek voltak Willnek, de nem annyira, hogy Eddy panaszkodhasson.
Eddy, aki elfogadta Will lánykérését, büszkén mutogatta az apró gyémántot, amit a lánynak adott, mintha az a Kohinoor lenne. Ragaszkodott hozzá, hogy Will és az apja csatlakozzon a családjához a karácsonyi ünnepségen. Marta és Fallow elborzadtak, de mosolyogva beleegyeztek, és elkészítették a tervüket.
Will és Sam agárral mentek a New Hampshire-i kastélyukból Eddy családjának Narragansettben lévő tengerparti házába, hogy csatlakozzanak a családhoz karácsonykor.
Eddy apja felvette őket a buszpályaudvaron, és kezdődött a móka. Farlow fel-alá nézett Samre, és szipogott. (Sam a helyi Goodwill boltban vásárolt, és egy kicsit túlzásba vitte a vásárlást.)
Sam nem egyszerűen szegénynek tűnt, hanem szinte hajléktalannak. Farlow elvitte őket a nagy házukhoz, és a vagyonáról, a házairól és az autóiról beszélt. „Tudatom veled – mondta Samnek -, hogy nagyon jól megvagyok a családommal. Kényelemben élünk – hogy őszinte legyek, luxusban élünk.
„Persze nem mindenki szokott hozzá ehhez, és ezt megértjük, de reméljük, hogy te és Will be tudtok majd illeszkedni. A karácsony nagyon fontos számunkra.”
„Nekünk is fontos” – mondta Sam. Mint kiderült, Marta és Farlow elképzelése a karácsonyról az volt, hogy toronymagasan drága ajándékokra pazaroljanak, és megmutassák mindenkinek, akit ismernek, milyen sikeresek.
A következő napok rémálomszerűen teltek. Farlow és Marta nem hagyta ki az alkalmat, hogy megmutassák Samnek, szerintük a lányuk messze nem ér fel a fiához.
„Eddy egy gazdag fiatal nő, Sam” – mondta Marta. „És a férje bizonyára ugyanilyen életmódot tud biztosítani neki. Tudom, hogy Willnek nem ment olyan jól…”
Eddy tudomást szerzett a szülei Sam megalázására irányuló kampányáról, és dühös lett. Ezért beszélt a szüleivel. „Hozzámegyek Willhez” – mondta. „Sam pedig családtag lesz, úgyhogy szokjatok hozzá”.
„De drágám”, kiáltotta az anyja, ”az a férfi egy csavargó! Láttad a ruháit? Szégyenletes.”
„Hidd el, anya – mondta Eddy dühösen -, te sokkal nagyobb szégyen vagy, mint amekkora Sam valaha is lehetne!”. Eddy nem tudhatta, hogy Sam figyel, és elmosolyodott. Imádta Willt! Megtalálta az ő egy a millióból egy lányát.
Aznap este szenteste volt, és amikor a család éjfélkor a fa köré gyűlt, hogy kicseréljék az ajándékokat, Marta kellemetlen mosollyal mondta: „Ne érezd magad rosszul, Sam, tudjuk, hogy küzdesz!”.
Marta és Farlow egy dobozt nyújtott át Willnek, benne egy kocsikulccsal. „Ez egy korai esküvői ajándék” – mondta Farlow. „Úgy gondoltuk, szükséged van egy jobb autóra. A régi ócska tragacsod legalább húsz éves, Will!”
Will mosolyogva megköszönte Martának és Farlownak, és mindannyian kimentek, hogy megcsodálják a garázsban álló Porschét, amelyen egy nagy piros masni volt. Farlow diadalmas pillantást vetett Samre, és elvigyorodott. Tudta, hogy Sam ezt a gesztust soha nem tudja felülmúlni, ugye?
Aztán Sam egy borítékot vett elő a zsebéből. „Eddy” – mondta. „Will mondta, hogy azt tervezitek, hogy New Yorkba költöztök, amikor lediplomáztok.”
„Így van, Sam! Tudod, hogy van egy ajánlata egy New York-i kutatóintézettől, nekem pedig van egy gyakornoki állásom a Metben…”
„Nos, Manhattanben lakást találni nem könnyű, úgyhogy remélem, ez segít…” Sam odaadta a borítékot Eddynek.
Farlow gúnyosan vigyorgott. „Az meg mi? Egy lista az Upper East Side-i hajléktalanszállókról? Útmutató a legjobb brooklyni ingyenkonyhákhoz?”
Eddy kinyitotta a borítékot, és zihált. „Sam!” – suttogta. „Ez most komoly?” Megmutatta Willnek a borítékban lévő papírköteget, és Will odarohant, hogy megölelje az apját.
Farlow és Marta meglepetten nézett egyikről a másikra. Aztán Eddy a szüleihez fordult. „Sam átadta Willnek és nekem egy tribecai barna ház alapítólevelét. Otthont adott nekünk.”
Marta és Farlow egymásra néztek, tátva maradt a szájuk. „De… de… de… de…” – zihált Farlow. „Szegény vagy… Ahogy öltözködsz… Busszal jöttél…”
„Nos, Farlow” – mondta Sam gyengéden. „Azt akarom, hogy a fiamat önmagáért szeressék és fogadják el, nem pedig azért az 570 millió dollárért, amit végül tőlem örököl majd.”
Eddy szülei részéről nem volt több kifogás az esküvő ellen. Sőt, Will legnagyobb rajongói lettek, és nagyon udvariasak és tisztelettudóak voltak Sam iránt. A következő nyáron Will és Eddy összeházasodtak, és New Yorkba költöztek. Amikor három évvel később megszületett a kislányuk, Rain, Sam vett magának egy házat a szomszédban, hogy közel lehessen hozzájuk.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Pénzzel nem lehet megvenni a szerelmet és a jó egészséget. Sam tudta, hogy ha az emberek megtudják, hogy gazdag, akkor a pénzéért közel kerülnek a fiához.
- Ne ítéljünk meg embereket a külsejük alapján. Farlow és Marta megvetette Samet a rongyos ruhái miatt, és soha nem gondolták volna, hogy milliomos.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
