Egy hős kutya rohant át az erdőn, miután sikolyt hallott. Amikor gazdája rátalált a tónál, egy gyerekkalapot látott lebegni a vízen, ami miatt a legrosszabbtól tartott.
Joshua egyedülálló, 28 éves üzletember volt, aki imádta a természetet. Szabadidejében mindig kirándult, túrázott és táborozott a kutyájával, Buzz-szal.
Az egyik kiránduláson Josh és Buzz egy nagy tóhoz vezető ösvényen sétáltak, abban a reményben, hogy megmártóznak a vízben, amikor hirtelen hangos, magas sikolyt hallottak.
Mivel Buzz érzékeny volt a hangokra, pánikba esett, és elszakadt, a póráza pedig kicsúszott Joshua szorításából. A sikoly irányába sprintelt, Joshua pedig utána.
„Buzz!” – kiáltott a kutyája után. „Ne olyan gyorsan!” – mondta, és utána futott. De Buzz sokkal gyorsabban futott, mint ő, és a kutya pár másodperc alatt eltűnt a szem elől.
Egy-két perc múlva Joshua elérte az ösvény végét, ahol a tó volt. „Buzz!” – kiáltotta. „Hol vagy?”
Egyenesen a tó felé nézve Joshua meglátott egy élénksárga kalapot lebegni a víz felszínén. „Jaj, ne!” – mondta magában. Ez egy gyermek kalapja volt, és azt gondolta, hogy a gyermek talán megfulladt.
Gyorsan levette a cipőjét, és arra készült, hogy beugrik a vízbe, és megkeresi a gyereket, amikor hirtelen Buzz ugatását hallotta a közelből. Amikor közelebbről megnézte, látta, hogy Buzz egy síró nő mellett ül, aki egy vizes gyermeket ölelget.
„Buzz” – szólalt meg, és a helyszínhez lépett. „Jól van, asszonyom? Mi történt?” – kérdezte a nőt, aki a gyermekét szorongatta a karjában.
„A kutyád!” – kiáltotta a nő. „Ha nem lett volna a kutyád, a lányom nem lenne itt velem” – mondta a nő, még mindig átölelve a fiatal lányt.
„Éppen az asztalunkat javítottam meg a piknikezőhelynél, ott az erdő mellett, és nem vettem észre, hogy a lányom a tó felé sétált. Beleugrott, pedig nem tud úszni” – magyarázta, még mindig levegő után kapkodva a sírástól.
„Sikítottam, és a kutyája másodpercek alatt a vízbe rohant, hogy kihúzza őt. Ha nincs a kutyája, talán nem tudtam volna időben megmenteni a lányomat. Ő egy hős! Nem tudom eléggé megköszönni” – mondta a nő, és megveregette Buzz hátát.
Abban a pillanatban a nő karjában lévő kislány felült. Körülbelül ötévesnek és zavartnak tűnt.
„Minden rendben van, kicsim. Anyuci veled van. Ez a bátor kölyök itt megmentett téged. El tudod hinni?” – mondta a nő a lányának.
A kislány ránézett Buzzra, és lágyan elmosolyodott. „Köszönöm” – mondta. Buzz izgatottan csóválta a farkát, mintha értené, mi történik.
Joshua nem tudta elhinni, hogy Buzz megmentette egy lány életét. Bár mindig is úgy tekintett Buzzra, mint a védelmezőjére, nem gondolta, hogy képes lenne megmenteni valaki mást.
„Örülök, hogy Buzz tudott segíteni. Van még valami, amiben segítségre van szükséged?” Joshua megkérdezte.
Az anya megrázta a fejét. „Köszönöm” – mosolygott. „A nevem Mia, ő pedig a lányom, Emily. Téged hogy hívnak?” – kérdezte Joshuától.
„Joshua vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek titeket, még ha ilyen szörnyű körülmények között is” – köszöntötte a férfi.
„Nagyon szeretném valahogy meghálálni neked és Buzznak, Joshua. Szeretnél velünk ebédelni? Főztem és együtt ehetnénk a piknikezőhelyen” – invitált Mia.
„Nem szükséges. Egyáltalán nem kell meghálálnod” – biztosította Joshua Miát.
„Kérlek, ebédelj velünk!” – Emily is közbeszólt. „Mindig csak anya és én vagyunk. Jó lenne más társaság” – mondta a lány.
„Em, ezt nem kell elmondanod nekik!” – Mia felnevetett. „Sajnálom” – mentegetőzött Joshua előtt.
„Ne aggódj, mindig csak Buzz és én vagyok! Örülnénk más társaságnak is” – mosolygott Joshua, miközben a piknikezőhely felé vették az irányt.
Mia, Emily, Joshua és Buzz az egész délutánt együtt töltötték, és élvezték a házi készítésű ételeket, amelyeket Mia készített. Gallyakkal dobálózva fogócskáztak Buzz-szal, desszertnek pedig kis tűzön pillecukrot sütöttek.
A délután folyamán megismerkedtek egymással, ahol Mia elárulta, hogy Emily születése óta egyedülálló anyuka. Hasonlóképpen Joshua is elárulta, hogy agglegény, és hogy Buzz az egyetlen társa otthon.
Ezután a nap után Mia és Joshua folyamatosan kommunikálni kezdtek egymással. Rájöttek, hogy sok közös vonásuk van azon kívül, hogy mindketten egyedülállóak.
Emily és Buzz áldásával a pár randizni kezdett. Emily nagyon örült, hogy Buzzban új barátra talált, és nem kellett sok idő, hogy a kutya összeszokjon új családtagjaival.
Végül Mia és Joshua összeházasodtak, és Emily és Buzz mellett boldog családdá váltak. Amikor az emberek megkérdezték őket a történetükről, mindig elborult az agyuk, amikor megtudták, hogy mindez egy kutyának köszönhető, aki megmentette egy fiatal lány életét.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Néha a legszebb kezdetek a legnehezebb helyzetekből erednek. Joshua és Buzz éppen a sok természetjárás egyikén voltak, amikor segélykiáltást hallottak. Végül ez a segélykiáltás egy gyönyörű kezdethez vezetett számukra, hiszen azon a különös, sorsfordító napon megtalálták a szerelmet és a családot.
- A segítség a legváratlanabb módon és a legváratlanabb forrásokból érkezhet. Mia soha nem gondolta volna, hogy egy kutya megmenti a lánya életét, de Buzz megtette. Az emberek szerencsések, hogy ilyen hűséges társaik vannak a háziállataikban, ezért dédelgetni és gondozni kell őket, különösen azért, mert egész életüket a gazdájuknak szentelik.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
