Alinának az autójában kellett élnie, miután szakított a barátjával. Tanárként hozzáférhetett az iskola létesítményeihez, ám egy nap egy kollégája rajtakapta, és a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan várta..
„Ezt nem hiszem el, Mark!” – Alina ráordított a barátjára, miután rajtakapta egy másik nővel az ágyban. „A SAJÁT HÁZUNKBAN?!”
„Alina, nyugodj meg! Ez csak… ez….” – dadogott Mark.
„Ez… MICSODA?! Ezt nem lehet igazolni! Kifelé!” – Alina tovább sikoltozott.
„Tudod mit?! Már hónapok óta elegem van belőled, és nem rúghatsz ki. Az én nevem szerepel a bérleti szerződésben! NEKED kell elmenned!” – Mark visszaüvöltött. Alina rémülten vette észre, hogy igaza van.
Egy év randizás után költözött össze vele, és soha nem írták hozzá a bérleti szerződéshez, mert vártak egy új szerződés aláírására. Nincs hova mennem, gondolta. De nem hagyta, hogy Mark lássa a kétségbeesését.
„Jól van, elmegyek!” – kiáltotta, és az ágyában fekvő nőre nézett. „Sok szerencsét, mert ha képes megcsalni a barátnőjét, akkor veled is meg fogja tenni!”
Alina felkapott egy táskát, és elkezdte összepakolni a holmiját. Egy órával később már a kocsijában ült. „A többiért visszajövök!” – kiabált dühösen Marknak, mert az az igazság, hogy egy út alatt nem fért be minden a kocsijába.
Felhívta az egyik barátnőjét, Kiarát, hogy megkérdezze, nem tudna-e nála aludni. „Sajnálom, Alina. Most nincs szabad szobám. A barátom húga szerencsétlenkedik, és meg kellett hívnom, hogy maradjon nálunk. De megengedhetem, hogy néhány holmidat a garázsunkban tárold” – mondta Kiara.
Ez jobb volt, mint a semmi. Befejezte a cuccai összepakolását Mark lakásából, és végzett vele. „Köszönöm, Kiara. Elviszem őket, amint találok egy helyet” – mondta a barátnőjének.
„Bárcsak többet tehetnék..” – tette hozzá Kiara, és rosszul érezte magát, hogy nincs hely. Sajnos Alina alacsony tanári fizetése miatt nem volt elég megtakarítása kaucióra vagy albérletre. De ha néhány hónapig a kocsijában élne, akkor tudna spórolni, gondolta magában.
Így hát leparkolt a kocsijával az iskola parkolójában, és elkezdett ott lakni. Használhatta a tornaterem lehetőségeit, amikor mindenki elment, és hamarosan minden rendben lesz.
Sajnos néhány hónap múlva még mindig ott lakott, mert anyagi gondjai támadtak. Az autójába új akkumulátor kellett, az édesanyja pedig kölcsönkért egy kis pénzt néhány a gyógyszereire.
Ettől függetlenül megszokta a lakhatását, bár senki sem tudta, min megy keresztül. A diákjai túl fiatalok voltak ahhoz, hogy észrevegyék, a kollégái pedig délután ötre mind elmentek, és általában korán lezuhanyzott, amíg senki sem volt a közelben.
De egy reggel más volt. Éppen a tornaterem zuhanyzója felé tartott egy törölközővel és a piperecikkeivel, amikor Franco Patton megjelent a folyosón. „Miss Duncan? Mit keres itt ilyen korán?” – kérdezte.
„Ó, Patton edző. Valami baj volt otthon a zuhanyzómmal, és korán jöttem ide. Nagyon sajnálom” – hazudta Alina, remélve, hogy a férfi elhiszi a történetét. „És veled mi a helyzet?”
„Tegnap este átnéztem néhány színdarabot, és elaludtam a kanapén. Annyira kínos..” – mondta és felnevetett.
„Ne aggódj. Hát… Később találkozunk” – mondta Alina, és belépett a fürdőszobába. Megkönnyebbült, hogy a férfi nem kérdezett többet. De nem tudta, hogy Patton edző gyanút fogott.
Mindig is bele volt zúgva Miss Duncanbe, és nem hitte el a hazugságot az otthoni zuhanyozásról. Ezért elkezdett figyelni, és később aznap meglátta Alinát, amint be ült a kocsija hátsó ülésére. A kocsijában alszik, gondolta.
„Miss Duncan?” – hívta őt másnap iskola után.
„Ó, edző úr. Hívhat Alina-nak. Kollégák vagyunk” – mondta, miután megfordult.
„Ebben az esetben szólítson nyugodtan Francónak. Egyébként, van kedve velem vacsorázni ma este?”
Alina kellemesen meglepődött a férfi kérésén. „Hát, jól hangzik” – egyezett bele. Egy közeli étteremben találkoztak. Laza csevegésbe bonyolódtak, de Franco őszinte akart lenni.
„Figyelj, Alina. Őszintének kell lennem. Láttalak tegnap este beszállni a kocsidba. Ott laksz?”
„Jaj, ne! Tudtam, hogy nem hiszed el a zuhanyzós hazugságomat. Igen.. nos, néhány hónapja szakítottam a barátommal. Új lakásra gyűjtögettem, de ezek a hónapok kicsit megviselik a pénztárcámat” – mondta Alina.
„Nincs mit szégyellni. Az árak ebben a városban már a legkisebb helyért is túl magasak. Őrület..” – mondta Franco.
„Igaz? Ilyen magas foglalókkal lehetetlen új lakást is szerezni. De már közel vagyok a célomhoz” – tette hozzá Alina. Tovább beszélgettek mindenről, és rájöttek, mennyi közös van bennük.
„Tudok kölcsönadni neked egy kis pénzt, hogy azonnal költözhess. Nem élhetsz ott továnn. Nem biztonságos” – mondta Franco az este végén.
„Ó, semmi baj. Közel vagyok a célhoz” – mondta Alina. Nem fogadta el a férfi ajánlatát.
„Bármikor visszafizetheted, és kamat nélkül. Valamint, nem kötünk semmilyen feltételhez. Kérlek. Sokkal jobban fogom érezni magam” – biztatta Franco. Végül Alina elfogadta, és a férfi segített neki új lakásba költözni. De sokáig csak barátok maradtak.
Néhány hónappal később sikerült visszafizetnie a férfinak. Végül ismét randira hívta, és Alina elfogadta. Néhány évvel később összeházasodtak, és Franco minden egyes nap bebizonyította, hogy mennyire kedves és gondoskodó.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Mindig legyen egy tartalékterved. Alina a kocsijában élt, mert soha nem gondolta volna, hogy bármelyik pillanatban fel kell állnia és el kell mennie. De mindig legyen egy tartalék terved a biztonság kedvéért.
- Légy kedves másokkal. Franco mindenféle elvárás nélkül segített Alinának, pedig bele volt zúgva a lányba. Végül őszinte és gondoskodó viselkedésével elnyerte a szívét.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
