A kínai császári palota szörnyű és undorító titkai

A középkorban minden keleti uralkodónak hatalmas palotája volt, és benne egy nagy hárem – egy hely, ahol a feleségei és több száz, néha több ezer ágyasa élt. Az úgynevezett Tiltott Város, a kínai császár palotája, valamivel korábban épült, mint a Topkapi szultáni palota az Oszmán Birodalomban – 1420-ban.

És ez nemcsak a kőbe vésett fejlettebb technológiák, a kifinomult művészetek, a legjobb orvoslás és a finom tudományok központja lett, hanem a kicsapongások helyszíne is, melyek láttán megfagyott volna egy mai ember ereiben a vér.

Ebben a cikkben most ezt, vagyis az érem sötét oldalát fogjuk megvizsgálni.

Teljesen zárt komplexum

A Tiltott Város a Föld egyik legjobban védett helye volt abban az időben. A közönséges embereknek szigorúan tilos volt bejutni a városba, halálbüntetés járt ért. Először is azért, mert ott volt a császár „kincsestára” – a számos felesége és ágyasa, akiket senki sem láthatott. Másodszor, a császár őrsége sem hiába kapta a fizetségét, minden idegent a császárra veszélyesnek tartottak.

A Tiltott Városban mindig korlátozott számú szolga és eunuk tartózkodott, meghatározott feladatokkal. Leggyakrabban ezek a szolgák a város „örök” túszai voltak, akik soha többé nem hagyhatták el annak határait.

Viszont még a legmagasabb rangú tisztviselőknek is csak a császári komplexum bizonyos helyiségeibe volt joguk belépni. És a meghívás egy másik, „különleges” részbe pontosan két, egymással ellentétes dolgot jelenthetett: vagy így fejezte ki a császár a legnagyobb kegyét a szolgája iránt, vagy az egyik oszlop mögött egy tapasztalt gyilkos éles pengéje várt.

Csak kevesen tudtak tájékozódni a folyosóin

A Tiltott Város tele volt hamis folyosókkal, zsákutcákkal és rejtett ajtókkal. A pontos térképpel csak kevesen rendelkeztek – a császár és a komplexum működéséért felelős tisztségviselők. Az ok egyszerű – a császár és feleségeinek védelme.

Ezért volt teljesen természetes dolog, hogy néha ennek a hatalmas komplexumnak a zsákutcáiban holttestekre bukkantak. Először is, a fiatal szolgák könnyen eltévedhettek, és egy csapda-szobába kerülhettek. Másodszor, voltak bizonyos „szórakoztató” szobák is, ahová az embert azzal a szándékkal vitték, hogy elvegyék az életét.

Igen, igen – néhány kínai császár, akárcsak római „kollégáik”, nem idegenkedett a véres látványosságoktól, hogy kielégítse a lelke sötét oldalát. Vajon hány ilyen szerencsétlen ember csontjai találhatók még ma is a Tiltott Város pincéiben?

Fényes előadások és végzetes lakomák

A Tiltott Város valódi arcát nagyon részletesen leírta a naplójában Andreas Everardus van Braam Houckgeest – nemes kereskedő, aki a Qianlong császárnál képviselte a holland küldöttséget.

„Ahelyett, hogy meggondolatlanul megpróbálnám kifejezni és leírni mindazt, amit a szemem csodált; ahelyett, hogy megpróbálnám közvetíteni olvasóm tudatába a sokféle és rendkívüli érzést, amelyet állandóan kiváltott bennem a megannyi olyan dolog látványa, amelyekben ötvöződött a szokatlan, a pompás, a merész design és a kivitelezés mestersége, egyszerűbb és természetesebb bevallani a tehetetlenségemet” – írja Houckgeest a naplójában, miközben megpróbálja leírni a palotákat, templomokat és más látnivalókat, amelyeket a Tiltott Városban és annak közelében látott.

Houckgeest leírja, hogy szinte azonnal megnevettette a kínai császárt, és jókedvre derítette. Ezt az okozta, hogy Andreas kalapja leesett, miközben meghajolt a császár előtt.

Aztán igazi lakoma következett. Houckgeest szerint azonban az étel szörnyű volt. A naplójában azt írta, hogy a császár által lerágott húst tálalták fel neki a csonton.

„A kínaiak szerint ez volt a legnagyobb kegy, amit csak kaphattunk, mivel a mi hatalmunkban állt lerágni azt a csontot, amelyet Őfelsége már „megtisztított”” – írta Houckgeest.

Bárki más a palotában végtelenül szerencsésnek érezte volna magát ettől a gesztustól.

A Tiltott Város 1925-ben nyílt meg a látogatók számára, miután Kína utolsó császárát, Pu Ji-t kiűzték a palotából, és Kína új köztársasági kormánya úgy döntött, hogy múzeummá alakítja.

De a múzeumot látogató turisták valószínűleg ritkán gondolnak arra, hogy létezésének hosszú évszázadai alatt több ezer ember vesztette életét ezekben a kifinomult csapdákkal teli csarnokokban és elsötétített folyosókon. És éppen ezért ez a hely mind a mai napig a bolygó egyik legmisztikusabb helyének számít.

via

Ez is érdekes lehet...