Mint olyan szerencsés ember, aki szerető családban nőtt fel, olyan édesanyával és édesapával, akik egész gyermekkoromban mellettem voltak, és olyan stabil otthonnal, ahol biztonságban tudtam magam és szerettek, elképzelni se, tudom, milyen nehéz lehet, ha ezek a dolgok hiányoznak valaki életéből.
Természetesen több ezer kevésbé szerencsés gyermek van a világon, olyanok, akiknek valamilyen okból kifolyólag nincsenek szüleik, akik gondoskodnának róluk. Vannak, akik rokonoknál élnek, mások pedig abban reménykednek, hogy örökbe fogadják őket egy olyan családba, amelyet a sajátjuknak nevezhetnek.
A testvérek, William (11), Marshall (10) és Aiden (10), nagyon is jól ismerik ezt az érzést. A három testvér kétségbeesetten keres egy olyan otthont, amely mindannyiukat befogadja.
Az ikrek Marshall és Aiden, valamint idősebb testvérük, Bobby a Curly, Larry és Moe beceneveket viselik. A Partnerships for Children szerint úgy játszanak, ahogy csak testvérek tudnak, és élvezik, hogy osztoznak a dolgokon.
Sajnos a fiúk otthont keresnek maguknak, de nem akarják, hogy közben elváljanak egymástól.
Ennek érdekében keresik a megfelelő családot, amely befogadja őket, egyszerűen, ahogy ők mondják „családot akarunk!”.
A Partnerships for Children szerint Bobby csendesebb, mint fiatalabb testvérei, és igyekszik mások kedvében járni. Érdeklődési köre az úszás és a harcművészetek, emellett szívesen játszik Minecraftot és kirakózik.
Aiden-t eközben „afféle vezető típusnak” írják le, és állítólag szeret a szabadban lenni és új dolgokat tanulni. Ikertestvére, Marshall egy vidám, kreatív fantáziájú fiú, aki szívesen tölti az időt a két testvérével.
A Partnerships for Children szerint a fiúknak „egy olyan kétszülős otthonban lenne a legjobb, ahol nincs más gyerek. Családjuk legyen elkötelezett a fiúk iránt, és hangsúlyozza a testvéri kapcsolat fontosságát”.
Amikor megkérdezték, hogy mit jelentenek neki a testvérei, a 10 éves Marshall azt mondta: „A barátságot jelentik számomra”.
Eközben Aiden szerint: „Ők jelentik a szeretetet.”
Aiden azt is elmesélte, hogy a testvéreknek elegük van abból, hogy egy „fiúfarmon” élnek, és hogy egyik helyről a másikra kell költözniük.
„Három éve vagyok itt” – magyarázta. „Egyik házból a másikba kellett költöznöm, és az első házban szobát kellett cserélnem. Sokkal régebb óta vagyok itt, mint ők ketten. Én voltam itt előbb.”
Szívből sajnálom a fiúkat, és nagyon remélem, hogy találnak egy olyan családot, amely kész és hajlandó befogadni őket.
