Egy hajléktalan férfi élete gyökeresen megváltozott, amikor két idegen előlépett, és segített neki azonosítani egy elfelejtett bankszámlát. A férfi három éve egy kartondobozban élt, és minden eszközt elvesztett, amivel el tudta volna tartani magát.
A kedvesség hatalmas változást hozhat az emberek életében, hatását soha nem szabad alábecsülni. Egy olyan világban, ahol számos ember a megélhetésért küzd, ha valakinek megkönnyítjük a dolgát, az nem marad észrevétlen.
A számtalan probléma közül, amellyel az emberek nap mint nap szembesülnek, az, hogy nincs tető a fejük felett, és nem tudják magukat ellátni, történetesen a legrosszabb forgatókönyv.
A hajléktalan férfi számlája
2015-ben a 62 éves John Helinski túlságosan is jól ismerte ezeket az érzéseket, miután az utcán töltötte az élete nagy részétt. A hajléktalan idős férfi egy kartondobozban élt a Tampa Bay-i buszmegállóban, mikor a rendőrök rátaláltak. Az ABC Action Newsnak nyilatkozva elárulta:
„Boldogultam egyedül. Ott aludtam a padok alatt, és senki sem látott”.
Mint kiderült, a rendőrök nem azért voltak ott, hogy letartóztassák Helinskit, vagy vádat emeljenek ellene. Segíteni akartak neki abban, hogy boldog és jólétben élhessen.
A rendőrök egy régen eltűnt, Helinski nevére bejegyzett bankszámlát nyomoztak le, amelyen a tudta nélkül nagy összegű társadalombiztosítási rokkantsági juttatás gyűlt össze. Daniel McDonald rendőr a tampai rendőrségtől kifejtette véleményét az ügyben:
„Hajléktalan összekötő tisztként a munkám kenyere az, hogy osztályról osztályra ugrálva próbálok segíteni a hajléktalan embereknek, hogy megtalálják a személyi igazolványt, ami szükségük van ahhoz, hogy olyan dolgokhoz jussanak, mint a munka és a lakhatás”.
McDonald elmesélte, hogy először akkor futott össze Helinski-vel, amikor 2014 decemberében meglátogatta a DACCO közösségi lakhatási központját. Ezután felvette a kapcsolatot a DACCO esetmenedzserével, Charles Inman-nel, és úgy döntött, hogy tesz valamit a hajléktalan idős emberért.
A két kedves férfi ezután szorgalmasan dolgozott azon, hogy megtalálják Helinski hiányzó dokumentumait, köztük a személyazonosító iratait, hogy el tudják intézni a lakhatást. Még abban is segítettek neki, hogy ideiglenes floridai állami személyi igazolványt kapjon. McDonald azt is elmagyarázta:
„Az ő [Helinski] konzuli születési anyakönyvi kivonatával és ideiglenes személyi igazolványával elmentünk a társadalombiztosítási hivatalba, én pedig csak odamentem hozzájuk, és azt mondtam: „Ez az ember korábban ellátásban részesült, tudnának segíteni nekünk?”.
Végül az idős hajléktalan férfi hozzáférhetett a születési dokumentumaihoz. Ekkor jöttek rá, hogy a nevén felhalmozott hatalmas társadalombiztosítási összeg elegendő arra, hogy új házat vegyen magának.
McDonald és Inman segítségével Helinski új esélyt kapott arra, hogy ne csak tető legyen a feje felett, hanem a lakbérét és az ételt is ki tudja fizetni.
Annak ellenére, hogy Lengyelországban született, amerikai állampolgársággal, jogosítvánnyal és társadalombiztosítási számmal rendelkezett. Nyilvánvaló, hogy a hajléktalan idős ember élete megváltozott, mindezt két idegen miatt, akik úgy gondolták, hogy kötelességük segíteni egy rászoruló emberen.
Több olyan emberre van szükségünk, mint McDonald és Inman, mert ők megmutatták a világnak, hogy soha nem késő segítő kezet nyújtani és kedvesnek lenni az emberekhez.
