Egy házaspár azzal a szándékkal indult útnak, hogy örökbe fogadjanak egy gyermeket, végül két gyermeket fogadott be, amikor a választottjuk nem volt hajlandó velük menni, hacsak nem fogadják örökbe az idősebb testvérét is, aki agyi bénulásban szenved.
Dawson és Dalton négy évet töltöttek nevelőszülőknél, mielőtt végre találkoztak egy családdal, amely hajlandó volt mindkettőjüket befogadni. Egy szociális munkás szerint Dawson, aki három évvel fiatalabb a bátyjánál, könnyen találhatott volna otthont, de úgy döntött, hogy a testvérével marad.
Tisztában volt a bátyja betegségével, és úgy döntött, hogy bármelyik család, amelyik elég jónak tartja őt ahhoz, hogy örökbefogadja, nem bánja majd, ha a bátyjáról is gondoskodnia kell. Dawson azzal is tisztában volt, hogy nem sokat tehet, minthogy kitart és imádkozik.
Így a fiú évekig imádkozott abban a reményben, hogy a testvérét is örökbe fogadják. Robbin Brydges és férje, Steven volt a válasz ezekre az imákra, és az Adopt America segítségével találták meg Dawsont.
Szerelem volt első látásra; a fiú helyes volt, szemüveges, és szenvedélyesen szerette a legókat és a szuperhősöket, így a pár úgy döntött, hogy megnézik, működik-e az örökbe fogadása.
Miután közölték szándékaikat, egy szociális munkás felvette velük a kapcsolatot, és megkérdezte, hogy hajlandóak lennének-e befogadni az idősebb, nem beszélő testvért is.
A testvér, Dalton nemcsak agyi bénulással, hanem epilepsziával is küzd Robbin ideges lett, de amikor a fiú különleges igényeiről beszéltek, Brydge-ék úgy döntöttek, hogy a két testvért mindenképpen együtt kell tartani. A hír lázba hozta Dawsont, aki azt mondta:
„Nagyon izgatott voltam, hogy örökbe fogadnak minket és együtt maradhatunk. Szerintem ez nagyon jó volt.”
