Apja halála után Julia átkutatta az irodáját, és megtalálta a végrendeletét, amely a házukat egy John nevű személyre hagyta. Ő és az anyja megdöbbentek. Felhívták az ügyvédjüket, aki bemutatta őket Johnnak, és mindannyian megtudták, milyen titkot őrzött Julia apja.
Julia néhány nappal a temetés után átrendezett néhány papírt az apja irodájában. Neki és az anyjának össze kellett pakolniuk a dolgait, és mindent rendbe kellett tenniük. Az apja fontos papírokat tartott az irodájában, és Juliának meg kellett találnia őket, hogy az anyjának később ne kelljen aggódnia semmi miatt.
Ahogy azonban kézről kézre adta a papírokat és borítékokat, valami furcsát vett észre. Egy bizonyos csomag egy ügyvédi irodától érkezett a floridai Fort Lauderdale-ből. De ők Miamiban laktak. Az csak egy órányira volt innen, de Julia a homlokát ráncolta. Valami a zsigereiben azt súgta neki, hogy nyissa ki, és nézzen utána a dolgoknak.
Feltépte a pecsétet, és felfedezte az apja végrendeletét. Megdöbbent. Amennyire tudták, nem volt ideje elkészíteni. Egészséges volt, és a szívroham hirtelen érte. Julia átfutotta a hosszadalmas jogi zsargont, amíg el nem ért egy bizonyos részhez, és leesett az álla.
„Anya! Anya!”
„Jules, miért kiabálsz?” – az anyja megjelent az ajtóban, és belépett az irodába.
„Nézd!” – Julie ismét felkiáltott, és felemelte a kezében lévő papírokat.
„Várj, hadd tegyem fel a szemüvegem” – mondta az anyja, Mrs. Moss, miközben felvette az olvasószemüvegét, és felkapta a papírokat. „Ó, te jó ég!”
„Anya, te tudtál erről?”
„Nem, édesem. Fogalmam sem volt róla. Mi áll benne?”
„Azt írja, hogy a ház és minden más egy John Serrano nevű férfié. Ki az?” – kérdezte aggódva Julia. Nem tudta elhinni, hogy az apja üres kézzel hagyta őket.
„Nem tudom… Ez olyan furcsa. Biztos vagy benne, hogy törvényes?” – aggodalommal az arcán nézett fel a lányára.
„Ezt én sem tudom. Hívjuk fel az ügyvédi irodát” – mondta Julia, és igyekezett nyugodt maradni.
Rákeresett az ügyvédi irodára, és megszerezte a telefonszámukat. Miután körbe kérdezősködtek, kiderült, hogy az apja ügyvédje egy Isaac Abrams nevű férfi. Összekapcsolták a privát telefonvonalával, és a férfi felajánlotta, hogy másnap találkozik velük.
Julia és Mrs. Moss másnap reggel autóba ültek, és Fort Lauderdale-be utaztak. Még mindig nem értették, hogy Mr. Moss miért tett ilyesmit. Az ügyvédi irodába vezető út alatt sok minden megfordult Julia fejében. Miért pont Fort Lauderdale? Ki volt ez a John Serrano? Miért nem tudott róla anya semmit? Mit rejtegetett az apja?
Megérkeztek, és beléptek az ügyvédi irodába. Elkísérték őket Abrams úr irodájába, és azt mondták nekik, hogy várjanak néhány percet. Végül az ügyvéd megjelent egy másik férfi kíséretében. Julia azonnal tudta, hogy Johnnak kell lennie.
Körülbelül annyi idős lehetett, mint ő, vagy talán néhány évvel idősebb nála. A megérzései azt súgták neki, hogy Johnnak fontos embernek kell lennie. Az apja konkrét okból tette ezt, de nyilvánvalóan nem bírta elviselni, hogy elmondja nekik.
„Mrs. Moss és Ms. Moss? Örülök, hogy megismerhetem önöket. Isaac Abrams vagyok” – mutatkozott be az ügyvéd, és kezet nyújtott. „És talán már kitalálták, hogy ő itt John Serrano. Az a férfi, akinek a neve szerepel Mr. Moss végrendeletében.”
„És ön kicsoda? Miért szerepel a végrendeletben?” – követelőzött Julia. Nem számított, mit mondott a megérzése. Még mindig dühös volt, hogy az anyja az utcára kerül emiatt a férfi miatt.
„Ki vagyok én? Ki vagy te?!” – John homlokát ráncolva és szinte dühösen válaszolt.
„Kérem, mindenki nyugodjon meg. Foglaljunk helyet. Ez egy bonyolult ügy. Úgy volt, hogy néhány nappal később hívom önöket, hogy a temetés után legyen idejük gyászolni, de önök hívtak előbb, úgyhogy most itt vagyunk” – kezdte Abrams úr. „Az apád mindannyiótok előtt titkot tartott.”
„Az apád?” – kérdezte John, és Juliára nézett.
„Igen, ő az apám” – válaszolta Julia.
„Moss úr John apja, Moss kisasszony” – árulta el Abrams úr.
Juliának szája tátva maradt. Az anyja nem tudta, mit mondjon, de oda-vissza bámult John és Julia között. John zavartan nézett, mire az ügyvéd ismét megszólalt.
„Mr Moss rám bízta, hogy magyarázzam el ezt, mert ő maga nem tudta megtenni. Néhány évvel ezelőtt újra kapcsolatba lépett Johnnal, miután megtalálta az interneten, igaz? Szeretné folytatni a történetet, John?”
„Nos, úgy értem… nincs sok mondanivaló. Ő és én elkezdtünk havonta néhányszor találkozni, meg ilyenek. De rólad sosem beszélt nekem. Azt hittem, nincs más gyereke. Gondolom, rólam sem mesélt neked?” – mondta John szégyenlősen.
„Nem, nem mesélt” – suttogta Julia. A zsigereiben tudta, hogy John talán családtag, de nem értette, miért titkolózott az apja.
„Nos, ahogy Mr Moss mondta, szégyellte a múltját. Állítólag szakított John anyjával, miután megtudta, hogy teherbe esett. Évekkel később találkozott Mrs. Moss-szal, és családot alapított vele. Amikor újra kapcsolatba került Johnnal, jóvá akarta tenni azokat az éveket, amikor nem volt ott mellette, és úgy döntött, hogy mindent megad neki” – folytatta Abrams úr.
Julia és az anyja még mindig megdöbbenve ültek.
„Azt hiszem, minél hamarabb ki kell költöznünk a házból” – mondta szomorúan Mrs. Moss.
„Nem, anya. Az a te házad” – ellenkezett Julia.
„A papírok szerint nem. Apádé volt, mielőtt összeházasodtunk. Nem tudom, hogy nekem van-e bármilyen jogom hozzá” – folytatta az idősebb nő.
Végül John szólt közbe: „Nem áll szándékomban kirúgni téged a házadból. Megtarthatod. Nekem nincs rá szükségem. Én sem akarok Miamiba költözni. A munkám itt van.”
„Köszönöm” – mondta Julia, és hatalmasat sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Aggódott az anyja miatt, és amiatt, hogy hol fog élni, de John hozzáállása jelentős terhet vett le a válláról.
Tovább beszélgettek, és Abrams úr beleegyezett, hogy segít nekik mindent elrendezni. John azt javasolta, hogy osszák fel a pénzt mindannyiuk között.
„Nem kerestem meg őt pénzért vagy bármi másért. Teljesen jól vagyok. Csak meg akartam ismerni őt” – magyarázta.
Befejezték a megbeszélést, és John megadta Juliának a telefonszámát. „Arra az esetre, ha szükséged lenne rá” – mondta, és elhagyta az épületet.
Néhány nappal később minden idevágó papírmunkát elintéztek, és Julia úgy gondolta, elfelejtheti ezt az egész tortúrát. De váratlanul felhívta Johnt, és elbeszélgetett vele. A férfi nős volt, és két gyereke volt, míg Juliának két macskája.
Hetente legalább egyszer felhívták egymást, és Julia meghívta őt, hogy ismerkedjen meg a nagycsaláddal. Hamarosan a férfi az egyik legfontosabb emberré vált az életében, és borzasztóan elkényeztette a gyerekeit.
A szíve mélyén még mindig haragudott az apjukra, mert éveket mulasztottak el, hogy megismerjék egymást, de a férfi valószínűleg félt attól, hogy mit gondolnak majd. Ember volt, és a hibák az élet részei.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Mindenki követ el hibákat. Mindannyian hibázunk egyszer-egyszer. A lényeg, hogy tanuljunk belőle, és változtassunk a jobb irányba. Moss úrnak nem volt alkalma bemutatni Johnt a családjának, de amennyire tudta, kárpótolta őt.
- Egy idegen is fontos részévé válhat az életednek. Julia és John végül testvérként tekintettek egymásra, bár eleinte nem voltak biztosak egymásban.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
