Egy fiú minden nap iskola után órákig ült a metróban, és a saját maga által készített rajzokat árulta. Egy nap egy kedves idegen megkérdezte tőle, hogy miért, mire a fiú elárulta, hogy beteg édesanyja számára szeretne pénzt gyűjteni.
Azt mondják, a szülői szeretet mérhetetlen, de egy gyermek szeretete szelíd, kedves és tiszta. Mikor a gyerekek tesznek valamit, azt a legtisztább szándékkal teszik, és őszinte vágyuk, hogy a dolgok jobbra forduljanak.
Ez volt a venezuelai Jeremy Perez reménye, mikor ahelyett, hogy minden nap hazament volna az iskola után, egyenesen a metróállomásra ment. Portrékat rajzolt, és megkérte az embereket, hogy vegyék meg őket.
Rajzok eladása egy jó ügyért
A fiú minden nap ugyanott ült, és órákig várakozott, amíg elég pénzt nem gyűjtött össze, hogy hazavigye az édesanyjának, Karinának. Egy nap egy kedves idegen, aki gyakran járt arra, úgy döntött, hogy megkérdezi tőle, miért csinálja ezt.
A 15 éves fiú elárulta, hogy azért árulja a rajzait, hogy segítsen a balesetet szenvedett édesanyján. A nő leesett egy negyedik emeleti építményből, és mozgásképtelenné vált, ami az idegeit is megviselte, és arra kényszerítette őt és a bátyját, hogy módot találjanak a pénz keresésre.
15 évesen gondoskodott a családjáról
Ahelyett, hogy a többi kilencedikeshez hasonlóan a társaival lógott volna, Jeremy-nek fel kellett lépnie, és meg kellett keresnie a családja túléléséhez szükséges pénzt. Rajzait darabonként két centért árulta, és naponta öt-tizenkét festményt adott el.
Jeremy a megkeresett pénzből biztosította édesanyja napi szükségleteit, például a pelenkákat és a gyógyszereket. De az anyja ellátása mellett neki és a bátyjának meg kellett találniuk a módját annak is, hogyan tudjanak enni és élni.
A kedves szamaritánus segítő erőfeszítései
Megdöbbenve azon, hogy Jeremy napi forgalmának mélyebb értelme van, az idegen úgy döntött, hogy segít neki. A férfi először úgy döntött, hogy a Facebook-fiókján teszi közzé Jeremy történetét. Ott megkérdezte barátait, hogy van-e valakinek kedve rajzokat vásárolni vagy művészeti anyagokat adományozni.
Azonban, hogy egy fokkal magasabb szintre lépjen, úgy döntött, hogy a Magazine Exclusiva munkatársait is megkeresi, hogy vásárolják meg és tegyék közzé Jeremy rajzait a kiadványukban. Beleegyeztek, de nem csak azért azért tették, hogy Jeremy pénzt keressen, hanem hogy minél többen megismerjék a munkáját.
Az egész közösség segített
Miután Jeremy festményeit megvásárolta a magazin, sok olvasó érdeklődni kezdett az adományozás iránt. Mivel azonban a fiú kiskorú, nem fogadhatott adományokat a neve alatt. Így Jeremy megkérte Yendrys nénikéjét, hogy a nevében fogadja el az adományokat.
A kedves férfi, aki először osztotta meg Jeremy történetét, nem győzte kifejezni, mennyire hálás mindazoknak, akik segíteni akartak a fiún. Így szólt:
„Személyesen is köszönöm, hogy segítettek. Az a vágyam, hogy mindent megtegyek azért, hogy ez a fiú eltűnjön az utcáról.” (sic)
Végül több ezer ember reagált a segélykérésre. A család elegendő adományt kapott ahhoz, hogy kezeljék Karina állapotát, és hogy ellássák őt azokkal a dolgokkal, amelyekre szüksége volt.
Az átláthatóság jegyében a Perez család bemutatta az orvosi feljegyzéseket és a bizonyítékot, hogy az adományozók pénzét jóhiszeműen használták fel. Mindeközben az idegen reménykedik abban, hogy az országukban uralkodó szörnyű gazdasági helyzet ellenére az emberek rugalmasak és kedvesek maradtak.
