Egy türelmetlen nő megaláz egy idős veteránt a szupermarketben, és hamar megbánja durvaságát.
Judith Kendallnak rossz napja volt. Reggel csúnyán összeveszett a férjével, ez volt a legutóbbi a sok közül, egy ügyfele az utolsó pillanatban felmondta a szerződését, és elkésett a lányáért az óvodába.
Már közel járt a bölcsődéhez, amikor eszébe jutott, hogy kifogyott a tej, a tojás és néhány más alapvető dolog. Judith káromkodva fordult meg a kocsijával. Néhány perccel később befordult egy szupermarket parkolójába, és a napja még rosszabbá vált.
Nem talált parkolóhelyet az ajtók közelében, így kénytelen volt távolabb parkolni, mint szerette volna.
A bevásárlókocsinak, amit kiválasztott, hibás kerekei voltak, és úgy tűnt, hogy ellenáll neki, így mire betolakodott az üzletbe, már dühös volt.
Végig gurult a tejtermékek folyosóján, de az útját egy bevásárlókocsi állta el, amelyet egy idős férfi tolt, aki a növényi tej alternatívákat nézte.
„Elvinné a kocsiját?” – csattant fel Judith dühösen, „El kell mennem mellette!”
„Bocsánat!” – mondta az idős férfi kedves mosollyal, „Elfelejtettem!”. Elsétált a bevásárlókocsiját tolva, Judith pedig gyorsan felkapta a szükséges tejet, és végigrobogott a folyosón, hogy megkeresse a tojást.
Amikor odaért, a folyosót ismét elzárta az öregember és a kocsija. „BOCSÁSSON MEG!” – Judith kiabált: „Csak vigye el azt a kocsit az útból!”
Az öregember meglepetten nézett át a válla felett, és azt mondta: „Elnézést! Kicsit feledékeny vagyok!”
Judit ellökte magát mellette, és vicsorgott: „Te őrült vén f**!”
Gyorsan kiválogatta a tojásokat, majd elment kenyérért. A vacsorára gondolva rájött, hogy elfelejtette kiolvasztani a húst.
Odatolta a kocsiját az áruház csemegepultjához, de az idős férfi megint ott volt, és a kiszolgálóval beszélgetett. Miközben Judith türelmetlenül várt, az idős férfi kiválasztott néhány árucikket, és megvitatta azok egymáshoz viszonyított értékeit az eladóval.
Mire végzett, és betette a termékeket a kocsiba, tíz perc telt el. Judith gyorsan leadta a rendelését, és két perc alatt végzett, majd a pénztárhoz sietett.
Legnagyobb megdöbbenésére az öregember ott volt előtte, és a pénztárgép mögött álló lánnyal vitatta meg az egyik kiválasztott árucikk árát. Aztán látta, hogy a férfi benyúl a zsebébe, és elővesz egy vastag tekercsnyi kupont.
Elkezdte válogatni őket, és a tekercs a padlóra esett, szétszórva a kuponokat mindenfelé. A pénztárosnő felállt, hogy segítsen az idős férfinak, és ekkor Judit felrobbant. „Ebből elég volt! Nekem is van életem, és nem állhatok itt, hogy egy roskatag öregember pazarolja az időmet!”
„Be kéne vonulnia egy öregek otthonába, maga egy roncs! Valószínűleg szenilis is. Tűnjön el az útból, és engedjen át!”
A pénztáros megdöbbenten nézett, de az öregúr csak a fejét rázta. „Menjen csak, kérem” – mondta nyugodtan -, nem sietek”. Judith ellökte magát mellette, félrelökte a bevásárlókocsiját, és gyorsan felhalmozta a pultra a holmiját.
Néhány perccel később diadalmasan kisétált. A csomagtartóba tette a termékeket, beült a kocsiba, és a gyújtásba dugta a kulcsot. A kocsija nem indult!
Judith felsikoltott, és ököllel a kormánykerékre csapott. Egyszerűen nem bírta tovább! Zokogott, amikor valaki bekopogott az ablakán. Felemelte könnyáztatta arcát, és látta, hogy az öregember a szupermarketből aggódó arckifejezéssel néz rá.
„Jól van?” – kérdezte.
Judit letekerte az ablakot, és így válaszolt: „Nem indul az autóm! Csak egy olyan nap volt, mint a többi.”
Az öregember elmosolyodott. „Fiatal hölgy, miért nem nyitja fel a motorháztetőt, és megnézzük, mi a baj?”
Judith habozott, aztán meghúzta a kart, hogy kinyissa a motorháztetőt. Az öregember babrálni kezdett valamivel, és néhány perc múlva azt mondta: „Próbáld ki!”
Elfordította a kulcsot a gyújtásban, és legnagyobb megdöbbenésére a motor feldorombolt. A lány felsóhajtott. „Megcsinálta! Hogyan? És ilyen gyorsan!”
A férfi elmosolyodott. „45 évig szolgáltam az amerikai hadseregben motorszerelőként. A világ legszörnyűbb helyein javítottam autókat, néha tűz alatt, így egy csinos hölgy autójának megjavítása egy ilyen szép napon puszta öröm!”
Judit kiugrott a kocsiból, és megölelte a férfit. „Köszönöm – suttogta -, és bocsásson meg, olyan goromba voltam…”
Az öregember visszaölelte a lányt. „Semmi baj, kedvesem, láttam, hogy boldogtalan vagy…”
„Honnan… honnan tudod?” – Judit megkérdezte.
„Mikor az emberek boldogtalannak, dühösnek és tehetetlennek érzik magukat az életükben, hajlamosak ezt a körülöttük lévőkön levezetni. Vedd kezedbe az életed irányítását. Erős vagy, meg tudod csinálni!” – mondta az idős férfi halkan.
Judith bólintott, és még egyszer megölelte a férfit. „Köszönöm, köszönök mindent!”
Ahogy elhajtott, a férfi néma áldásra emelte a kezét, és Judith furcsa módon megnyugvást érzett. Nyugodtan hajtott a lánya óvodájába, és mosollyal és öleléssel fogadta a gyermekét. Igen, minden rendben volt. Erős volt, és meg tudta csinálni!
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Kezeljük az embereket méltósággal és tisztelettel, függetlenül attól, hogy hogyan érezzük magunkat.
- Az idősebb emberek ugyanolyan képességekkel, álmokkal és érzékenységgel rendelkeznek, mint a fiatalok, és bölcsességgel, amit megoszthatnak.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
