Szívszorító felvételek kerültek fel az internetre, amelyeken egy zokogó négyéves kislányt örökítettek meg. Közölték vele, hogy a harmadik karácsonyát is az utcán kell töltenie.
Az otthon ott van, ahol a szív, de mindig az a legjobb, ha van négy fal és egy tető a fejünk felett. 2018-ban egy Poppy nevű négyéves kislány története meghatotta az embereket. Vírusként terjedt el az a videó, amelyen azt mondták neki, hogy ezt a karácsonyt otthon nélkül kell tölteniük.
Ez már a harmadik alkalom volt, és Poppy már belefáradt, így amikor az anyukája, Leanne Dunleavy elkezdett videót készíteni, hogy dokumentálja a hajléktalanság gyerekekre és felnőttekre gyakorolt hatásait, a kislány nem fogta vissza magát.
A rövid felvételen Poppy sírva látható, amint egy dublini hotelszobában az ágyon ül. Majd az édesanyja hangja hallatszott: „Poppy, miért mondtad el odakint a gondolataidat?”. A lány azt válaszolta:
„Mert nincs hol laknom, mert nincs hol laknunk.”
Az érzelmes videót a Facebookon osztották meg, több mint 100 ezer megtekintést és rengeteg kommentet kapott, amelyekben az ír kormányra mutogattak a kialakult helyzet miatt.
Poppy anyukája, Leanne előre nem látható körülmények miatt vált hajléktalanná, és amennyire ő tudta, nem volt remény arra, hogy a dolgok megváltoznak.
Később Leanne megkérdezi Poppyt, milyen érzés, hogy nincs hova mennie, és ő egy szóval válaszol: „szomorú”. Az anyuka a jó dolgok kiemelésével próbálta felvidítani a lányát. Azt mondta:
„De együtt leszünk”
Ez nem volt elég ahhoz, hogy megvigasztalja lányát, és az emlékei elárulták őt azzal, hogy egy elveszített kutyára emlékeztette. Leanne azonban ismét igyekezett megnyugtatni lányát. Azt mondta:
„Ha új házunk lesz, majd lesz majd egy új kutyát.”
Sajnos Poppy a régi kutyáját akarta, nem pedig egy újat, és ezt meg is mondta Leanne-nak, aki nem ellenkezett. Ehelyett azt mondta a kislánynak: „De azért lesz egy új házunk”.
A videó felháborodást váltott ki, ami egy idő után elcsitult, pedig még mindig sok hajléktalan felnőtt és gyerek kóborol az utcákon.
Aztán a következő évben önkéntesek egy csoportja belebotlott egy kisfiúba, aki a kartonpapírról vacsorázott. Az önkéntesek által megosztott posztban elárulták, hogy a fiút Samnek hívják, és hogy mindössze ötéves. A képaláírás egy része így szólt:
„Sam 5 éves, és ma este egy kartonlapról vacsorázott carbonarát. Tényleg el tudjuk ezt fogadni?”
Sam és Poppy esetéhez hasonló esetek időnként eljutnak a médiába, és nagy dühöt váltanak ki. Néha a problémáikat nagylelkű emberek megoldják, de mi a helyzet azokkal, akik nem kapnak figyelmet?
