Ahogy Jeff Goldblum mondta a Jurassic Parkban : „Az élet utat tör.” És meg is találja a módját, a legváratlanabb helyeken hajt ki, szabotálja az emberi környezetet, és igényt tart az ember alkotta építményekre. De mindennél fontosabb, hogy mindig kihívást jelent a képzeletünknek.
A természet mindig képes meglepni minket, és meghívunk, hogy velünk együtt engedj a szeszélyeinek.
Ez egy madár! Nem, ez egy sárkány!
Hatszögletű rovartojások.
A napraforgó virágzás előtt olyan, mint egy húsevő idegen.
Visszafoglalta ami egykor az övé volt.
„A vihar kidöntötte a fát, ami magával rántotta a gyepet.”
„Hihetetlen, hogy szinte a semmiből is képes nőni!”
Ez már nem cipő, hanem mohafarm.
Ennek a fának mindenhol tűlevelei nőttek.
„A kaktuszom hosszú virágokat növesztett.”
Kinyílt az ég!
Telitalálat.
Ezek a kagylók olyanok, mint a pillangók.
„Szerintem ez a facsomó úgy néz ki mint egy szerelmespár, ezért életre keltettem őket.”
Napraforgó nőtt ki egy napraforgóból.
„A kinti bokor átnőtt az ablakon..”
„Belecsapott egy villám, félig elégett. Valahogy még mindig él!”
Forgalmas égbolt.
Lassan bekebelezte.
Mintha egy madár tolla lenne!
Azt a kutya-fáját!
