Camila az Egyesült Államokban hagyta egyéves gyermekét a férjével, és hosszú évekig Mexikóban élt. 12 évvel később visszatért, és felfedezte, hogy a fiú kerekesszékben ül, és erről senki sem szólt neki. Aztán megtudta, mi történt..
Camila akkor ismerkedett meg férjével, Derekkel, amikor hátizsákos útja során a mexikói Guadalajarában járt. Ez volt latin-amerikai útjának utolsó szakasza, de Camilával gyorsan egymásba szerettek. Elutaztak a szülővárosába, Newarkba, New Jerseybe, és összeházasodtak.
A nő szinte azonnal teherbe esett, és megszületett fiuk, Juan. De aztán Camilának vissza kellett térnie Mexikóba, hogy elvarrja a szálakat a családjával. Egy hónapig kellett volna ott maradnia, de nem vette észre, hogy a vízuma hamarosan lejár.
Akkoriban változott néhány zöldkártya és turista vízum szabály, így hosszadalmas folyamat volt a megújítás. Derek mindent megtett, hogy a maga részéről rendezze a dolgokat, mivel házasok voltak, de ez nagyon sokáig tartott. Így amíg Camila távol volt, Derek anyukája és az egyik unokatestvére vigyázott Juanra.
Végül úgy tűnt, hogy minden készen áll, hogy Camila visszatérjen az Egyesült Államokba, de aztán Camila édesanyjánál rákot diagnosztizáltak, ami arra késztette, hogy elhalassza az utazást. Az idős asszony hosszú küzdelmet vívott, de végül elhunyt.
Camilának kellett mindent elintéznie, mert apja és testvérei túlságosan zaklatottak voltak. Mindig is ő volt a családban az érzelmileg stabilabb.
De nem sokkal később a családja helyzete romlott. Az apja, Carlos depressziós lett, és az alkoholhoz nyúlt. Eközben a testvérei elkezdtek veszekedni a birtokon, és úgy tűnt, hogy Camila „rövid mexikói útja” soha nem ér véget.
Derek türelmes volt, keményen dolgozott, hogy gondoskodjon a fiukról. Szerencsére Juan hamarosan elég idős volt ahhoz, hogy használja a számítógépet, és minden egyes nap felhívta őt.
„Alig várom, hogy lássalak, anyu! Annyira jól fogunk szórakozni, amikor ideérsz!” – mondta neki a kisfiú. Camila legszívesebben sírva fakadt volna. Annyi mindenből kimaradt már neki a fiú életéből, és a mexikói gondok még mindig halmozódtak.
„Te is hiányzol nekem, kicsim! Már nagyon várom, hogy láthassalak. Figyelj, ide tudnád hívni az apádat. Beszélnem kell vele” – kérte Camila a fiát. Juan elrohant, és néhány perc múlva Derek jelent meg a képernyőn.
„Szia, drágám! Azt mondtad, hogy a hónap végén jössz. Kell pénz a repülőjegyre? Megvegyem?” – kérdezte Derek.
„Ó.. Derek, nagyon sajnálom, de egy kicsit tovább kell maradnom. Ezért akartam beszéli veled” – kezdte Camila bocsánatkérően.
„Camila” – sóhajtott fel Derek, és megdörzsölte a homlokát. „Nyolc év telt el. Mindenről lemaradtál Juan életében. Én… talán le kellene költöznünk oda.”
„Nem! Azt akarom, hogy a fiam Amerikában nőjön fel, és megkapja a lehetőségeket, amiket én sosem kaptam meg. Ha idejössz, csak bele fogsz keveredni ebbe a zűrzavarba. De nem hagyhatom magára apámat. A nővérem és a bátyám egy rémálommá vált, mióta anya meghalt” – magyarázta Camila.
„A testvéreid felnőttek. Nem értem, hogy ez miért a te problémád” – csattant fel Derek, de próbált nyugodt maradni.
„Nem hagyhatom itt velük az apámat. Eladják a házát, és az utcára dobják. Ez… nem is tudom megmagyarázni, milyen szörnyeteggé váltak. Át akarom vinni apát oda, de ő nem akarja elhagyni Mexikót” – folytatta Camila.
Egy ideig vitatkoztak a helyzetről, de nem volt megoldás a láthatáron. Camilának a hazájában kellett maradnia, nekik pedig jobb volt, ha Jerseyben maradnak.
„Hamarosan hazamegyek! Ígérem!” – mondta Camila Juannak, amikor ismét megjelent a képernyőn. A fiú mosolygott, és elköszönt az édesanyjától.
Camila még négy évig Mexikóban maradt, amíg az apja meg nem halt. Megszakadt a szíve, hogy a testvérei nem törődtek vele, és elkezdte előkészíteni a gyerekkori otthonuk eladását. De alig várta, hogy végre újra láthassa a családját. Így hát izgatottan csomagolt, majd 12 év után hazautazott. Alig várta, hogy meglepje őket.
„Helló! Van itthon valaki?” – kiáltott Camila, amikor belépett New Jersey-i otthonukba.
„Hé! Hogy tudsz ide… várj, Camila? Ó, ISTENEM!” – Derek unokatestvére, Amanda megdöbbent. Odarohant, hogy megölelje Camilát.
„Szia Amanda! Olyan régen volt már. Te vigyázol Juanra?” – kérdezte.
„Igen, épp szendvicseket készítettem. De atyavilág, hát itt vagy! Derek nem szólt nekem! Menjünk a konyhába! JUAN! Gyere le ide!”
Amanda bevezette a konyhába, és addig csevegtek, amíg Camila meg nem hallotta: „Anya?” – Juan szólalt meg a konyhaajtóból. Megfordult, és az álla a padlóra esett.
„Juanito! Mi amor! Mit keresel a tolószékben?” – kérdezte, miután odarohant, hogy megölelje.
„Évek óta kerekesszékben ülök, anya. Azt hittem, apa már elmondta neked. Semmi baj! Ez nagyon király!” – Juan válaszolt, és visszaölelte az anyját. „De hát itt vagy! Annyira hiányoztál! El sem hiszem! Apa nem mondta, hogy jössz!”
„Meglepetés volt. Nem mondtam el senkinek. De most itt vagyok!” – felelte Camila, és rámosolygott a fiára. De egy furcsa, kérdő pillantást is vetett Amandára.
„Előbb együnk!” – mondta Amanda pókerarcot tartva. Ebéd után Juannak be kellett fejeznie a házi feladatait, és bement a szobájába.
„Mi folyik itt? Mióta ül kerekesszékben? Miért nem mondtátok el? Évek óta beszélgetünk Skype-on” – érdeklődött Camila.
„Sajnálom, Camila. De Derek azt mondta, jobb, ha először nem mondunk semmit. Aztán mindannyian megszoktuk. Juan olyan gyorsan alkalmazkodott, hogy olyan volt, mintha nem is lenne fogyatékossága. Nem az én dolgom volt, hogy elmondjam neked „- tisztázta Amanda. „A férjedet meg kell kérdezned erről.”
Derek aznap este hazaért, és elmosolyodott, amikor meglátta Camilát. Az évek során a családja arra biztatta, hogy váljon el Camilától, és keressen egy másik nőt. De ő volt élete szerelme, és örökké várna rá.
Kicsit zavarba jött, amikor nem szaladt azonnal a karjaiba. „Beszélnünk kell” – követelte. Bementek az irodájába, és becsukta az ajtót, hogy Juan ne hallja őket.
„Camila, miért nem mondtad, hogy jössz? Elmentem volna érted a reptérre” – jegyezte meg Derek, és elmosolyodott.
„Ó, nem is tudom. Miért nem mondtad, hogy Juan tolószékben van? EZ EGY HATALMAS DOLOG, AMIT ELTITKOLTÁL ELŐLEM! MI TÖRTÉNT?” – Camila kiabálni kezdett.
„Kérlek, nyugodj meg, különben Juan meghallja. Mindent elmagyarázok..” – könyörgött Derek, és közelebb húzódott Camilához. Először ellenállt, de végül rávette, hogy figyeljen.
„Juannak balesete volt egy fociedzésen. Leesett a lelátó lépcsőjén, és elég csúnyán megütötte magát. Az orvosok azt mondták, hogy van esélye a felépülésre, ezért akartam várni, hogy elmondjam neked. De ez egy lassú folyamat. Nem teljesen rokkant. Egy kicsit tud mozogni” – árulta el Derek.
„De miért nem mondtad el nekem?” – Camila sírva fakadt.
„Hogy mondhattam volna el neked? Nekem kellett volna vigyáznom a fiunkra, te pedig otthon egy rémálommal küzdöttél – az apáddal és az alkoholizmusával, plusz a testvéreiddel. Nem akartalak jobban aggasztani, mint amennyire már így is aggódtál” – folytatta Derek.
„Jogom volt tudni. Annyi mindenről lemaradtam az életéből, és ez az én hibám. Apa meghalt. Ezért pakoltam össze végül mindent, és jöttem el. Nem tudom elhinni, hogy lemondtam arról, hogy végig nézzem, ahogy a fiam felnő, csak azért, hogy megpróbáljak segíteni” – siránkozott Camila.
Derek tovább ölelte őt, és bocsánatot kért, amiért nem tájékoztatta. Néhány percig nem beszéltek, majd megszólalt. „Ezúttal tényleg maradsz?”
„Igen. Nem megyek el, semmilyen okból kifolyólag. Jóvá kell tennem Juan előtt… és előtted is, ha még mindig a férjem akarsz lenni” – ígérte Camila.
Derek elmosolyodott és megcsókolta. „Persze, hogy akarom. Megpróbáltam Juan érdeklődését is fenntartani a mexikói öröksége iránt, és beírattam spanyolórákra. De szüksége van rád, hogy megtanítsd neki mindazt, amit én nem tudok” – tette hozzá.
„Megtanítom!” – fogadkozott, és soha többé nem hagyta el az Egyesült Államokat.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Helyezd előtérbe a családodat. Camila annyi mindenről lemaradt, mert úgy döntött, hogy segít a tágabb családjának. De ha egyszer megházasodsz, és megszületnek a gyerekeid, nekik kell az elsőnek lenniük.
- Légy őszinte a családoddal. Dereknek azonnal el kellett volna mondania Camilának Juan sérülését, amint az megtörtént. De hazudott a felesége iránti aggodalomból, és szerencsére megoldották a problémát.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
